Kisebb kihagyások de már itt is vagyok:) yeeeee.Már fogalmam sincs,hogy mit írjak:D tényleg..szóval..olvasgassatok:)
xx.L.
***
Már úgy lefeküdtem volna a hátamra mivel ez a napom is eléggé húzós volt.Egyszerre túl sok..Lementem szóltam anyuéknak,hogy ne aggódjanak nincs velem semmi baj de én inkább most lefekszek aludni.Viszont jöhetett az újabb meglepetés..
-Rendben,de reggel korán kelek.-mondta apu.
-Miért?-húztam fel a szemöldököm.
-Utazok..-húzta el a száját.
-Mennyi időre?
-1 hét..szokásos.
-Kimenjek veled én is a reptérre?
-Nem kell,nem muszáj.Majd telefonon beszélünk,jó legyél.-adott egy puszit a homlokomra majd utamra bocsátott.
Nem úgy kezelem ezt az egészet mint anyu,aki paranoiás mint a fene ha utazásról van szó..mindenért aggódik.Már nincs miért aggódnia..ami akkor történt azt már lerendezték anyuval.
Felmentem a szobámba és úgy láttam jónak ha csak bedőlök az ágyamba..így is tettem,majd elnyomott az álom..
Came szemszöge.
Ott ültünk az ágyamon a fiúkkal és néztünk ki a fejünkből..Harry még mindig egész érdekesen nézett ki,Liam aggódott,Louis a fejét verte a falba,Zayn pedig mellettem ült.
-Amúgy..Niall hol van?-suttogtam a kérdést Zayn-nek.
-Otthon maradt inkább..-mondta.
-De miért?Baj van?-kérdeztem.
-Áhh.-legyintett.Kisebb összeveszés de megoldjuk.-mosolyodott el.
-Fiúk..szerintem ez hülyeség.-álltam fel.
-Mi?-fordult meg Louis.
-Menjetek haza..majd üzenek úgyis ha van valami.-mondtam.
-Tényleg mennünk kéne.-állt fel Liam.
-Mi legyen Harry-vel?-mutatott az ágyon fekvő egyedre Zayn.
-Elhurcoljuk.-nevetett Louis.
-Hajrá.-mosolyodtam el.
Mind a hárman odamentek az ágyam mellé és próbálták onnan kiszedni az alvó Harry-t.
-Ez reménytelen..-fújta ki a levegőt Louis.
-Kiszedni még talán kitudjuk az ágyból..de levinni a lépcsőn.-mondta Zayn.
-Megpróbáljuk,na.-lelkesítette őket Liam.
Végül valahogy kiszedték Harry-t az ágyamból aki fel is ébredt és magától ment le volna a lépcsőn ha nem esik össze.Hát ez holnapra eléggé fájdalmas fejfájással fog járni.
Már lent voltunk az ajtóba amikor Harry megtorpant.
-Van hír Loren-ről?-fordult felém.
-Holnap majd mindent elmondok..-ekkor megcsörrent a telefonom a zsebembe.
Loren volt az..sms-t küldött.Olvastam az sms-t de éreztem,hogy a tekintetem üvegessé válik és legszívesebben hozzá vágnám a telefonomat a falhoz.Végül megpróbáltam nyugodtan visszafordulni Harry-hez.
-Szóval..holnap úgyis találkozunk..remélem akkor már jobb állapotban talállak.-mosolyogtam.
-Én is..vigyázz rá,kérlek.-mondta majd kitámolygott a többiekkel.
Megbeszéltem a fiúkkal,hogy holnap délelőtt 11 körül már náluk leszek és mindent elmagyarázok..vagy elmagyarázunk ha Harry már működő képes lesz.Becsuktam a fiúk mögött az ajtót és átvánszorogtam apu dolgozó szobájába.Eléggé benne volt a munkába úgyhogy csendben leültem és néztem ki a fejemből..nem tudom miért.
-Mi van Cam?-nézett fel a lapok közül.
-Semmi..csak..áhh.-legyintettem.
-Cameron.-dobta le a lapokat az asztalra és nézett rám komolyan.
-Loren..-biggyesztettem le a számat.
-Mi történt vele?-vizslatott apu a nézésével.
-Igazából semmi olyan,hogy most szaladni kéne hozzájuk de aggódom miatta..
-Came,Loren tud magára vigyázni..hisz akkor is boldogult amikor elköltöztünk.-az utolsó pár szónál felkaptam a fejem és olyan 'ezt biztos,hogy átgondoltad?' nézéssel ajándékoztam meg.
-Na jó..majdnem boldogult.-helyesbített.
-Tudom,csak annyira örülök,hogy kiköltöztek és így megint legjobb barátnők lehetünk..nem akarom elveszíteni újra.-mondtam elérzékenyülve.
-Cam..-állt fel apu a székéből.Ne idegeskedj ilyeneken..most szinte minden ide fűzi,nem fog egyhamar elmenni.-simogatta meg az arcom.
-Remélem is..-néztem fel rá és megajándékoztam egy mosollyal.
*
A szobámba visszaérve olyan tehetetlennek éreztem magam..csak sajnos ez az érzés tényleg valódi volt.
Azért,hogy holnap ne késsek el felhúztam az órámat,hogy normális időben keltsen.Nem jó lenne elaludni aztán mindenhonnan elkésni.Gyorsan lezuhanyoztam és fáradtan dőltem be az ágyamba...
Reggel 9-kor sikerült felkelnem végül is az órám csörgésére.Csoda is lenne ha arra a kolompolásra nem kelnék fel..szerintem még a szomszédok is meghallották.Ahogy felkeltem a telefonomért nyúltam,hogy írjak Zayn-nek.
Jó reggelt álomszuszék:) tuti,hogy én keltettelek fel:P bocsibocsi:) 11-re érkezem addigra próbáljatok meg fölszáradni <3 xx C.
Mindig a jóreggelt sms-sel kezdem a napomat aztán jöhet a többi.Elmentem megmosakodni a fürdőbe aztán egy ideig álltam a gardróbom előtt és csak gondolkoztam.Gondolkoztam azon,hogy mit vegyek fel..végül
erre esett a választásom,mivel nagyon szép idő volt kint.Reggel 10 óra körül járhattunk amikor anyu nyitott be a szobámba kopogás nélkül..nem rá vall.
-Came?-nyitotta ki az ajtót de mivel épp a gardróbom előtt álltam ezért nem látott.
-Igen?-léptem hirtelen elé.
-Huhh.-lépett kicsit hátra.El kell mennem,most.-mondta.
-Oké.-bólintottam.De ez engem miért érint?-kérdeztem.
-Mert szükségem van rád.-mondta majd nyelt egy nagyot.
-Mégis meddig?
-Egész nap..-hajtotta le a fejét.
-Úgy egész nap,hogy nem tudok majd dolgozni?-emeltem fel kicsit a hangom.
-Igen..
-Nem.-mondtam határozottan.
-Cameron.-nézett mélyen a szemembe.Kell a segítséged.-hangsúlyozta.
Hát ezt nem hiszem el..végre találtam magamnak munkát ami rohadtul tetszik és erre kiakar belőle szedni.
-ANYA NEM!-csaptam be előtte az ajtót majd lehuppantam az ágyamra.Eléggé rosszul esik,hogy pont a saját anyám nem engedi,hogy azt csináljam amit szeretnék,hogy végre magam lehessek.
A szoknyámmal 'játszottam' míg nem lett fél 11,akkor úgy gondoltam hogy ideje indulni.És nem érdekel,hogy mit mondd anyu.
Nagy bátorsággal lépkedtem le a lépcsőn de először körbe néztem,hogy nincsenek-e a szüleim látható helyen.Majd lassan kinyitottam a bejárati ajtót és halkan be is csuktam magam mögött.
-Cameee.-hallottam magam mögött Zayn (?) hangját de gyorsan betapasztottam a kezemmel a száját.Csak értetlenül nézett rám majd mikor becsuktam az ajtót és rámosolyogtam azt hiszem leesett neki,hogy mi történt.
-Hogyhogy itt?-kérdeztem majd kihúztam magammal a kapun.
-Úgy gondoltam,hogy eléd jövök.-mosolygott rám.Elvégre azt se tudod,hogy hol lakunk.-nevette el magát.
-Felhívtalak volna,hogy merre kell menni.-vörösödtem el.
-Jobb ez így.-mosolygott még mindig.
Szeretek Zayn-nel lenni..mivel Ő nem olyan mint a többi fiú..megmagyarázhatatlan,hogy mégis miben más de teljesen ellentéte azoknak a fiúknak akikkel 'szimpatizáltam'.
Persze félúton jött a hívás az aggódó szülőktől.Vagyis apától..
-Cam hol vagy?-mondta nyugodtan.
-Megyek a fiúkhoz..dolgom van,nekem már munkám van..és ebbe nem szólhattok már bele.-háborodtam fel.
-Én ezt megértem de anyád nem.-mondta.
-Az nem érdekel..nem fogok körülötte ugrálni..14 éves koromtól mindig mellette kellett lennem mint valami cseléd,tudja elintézni maga már a dolgait.-emeltem fel a hangom amire Zayn ugyancsak értetlen arccal bámult.
-Cameron..tudd,hogy mit csinálsz.Anyád csak jót akar neked.-próbált megnyugtatni apu.
-Mindegy..-nevettem fel cinikusan.Estefele érek haza,majd még hívlak..szeretlek.-csak akkor mondom apunak telefonba,hogy szeretlek ha érzem,hogy baj lesz.Tudtam megint előre,hogy rosszban sántikálok de muszáj leszek végre figyelni magamra.
-Mi a baj?-állított meg Zayn.
-Szülők..-erőltettem magamra egy mosolyt.Vagyis csak az egyik.-javítottam ki magam.
-Ismerős..de majd elmúlik.-biztatott.
-4 éve tart ez Zayn..nem fog olyan könnyen elmúlni.-mondtam majd újra útnak indított.
Még tíz perc séta és oda is értünk a házhoz..vagy inkább lakáshoz.A szerencsénk az volt,hogy kb senki nem szólított le minket az utcán.Mondjuk Zayn sapkát és napszemüveget viselt..na mindegy.
Ahogy beléptünk az ajtón ment a sürgés-forgás.
Niall a konyhában,Liam takarított (?),Louis röhögött és ide-oda futkorászott.Már csak egy valaki nem volt meg..Harry.
-Na végre.-állt meg előttünk Louis.
-Bocsi,bocsi akadt egy kis zűr.-mentegetőztem majd leültem a konyhába.
-Mi történt?-pattant mellém Liam.
-Anya.-vágtam rá a kérdésre a választ.
-Mióta?-ült le velem szembe.
-Már elég régóta de ez most nem fontos Liam.-mosolyogtam rá.Amúgy..hol van Harry?-tettem fel a kérdést úgy mindenkinek.
-Elment.-mondta lazán Louis.
-Hova?-kérdeztük egyszerre Zayn-nel.
-Azt mondta,hogy kiszellőzteti a fejét.-válaszolt Lou.
-És mikor ér vissza?-kérdeztem.
-Majd ha kell akkor hívom.-kacsintott rám Louis.
-LOU NE HÜLYÉSKEDJ.KELL NEKÜNK HARRY.-kiabált Zayn.
-Jól van..-forgatta meg a szemét.Akkor felhívom.-kapott a telefonja után.
Izzott a levegő most..mindenki között.Egyedül Niall találta meg a kiutat.
-Valaki?Szendvics?-motyogta a szájában található étellel.
-Köszi,most nem.-mosolyodtam el.
-Niall..-fogta a fejét Zayn.Most egy kicsit állj le..
-Jó,jó.-tette fel az egyik kezét majd átvonult a nappaliba a tv elé.
-Hát..nem veszi fel.-mondta Lou.
-Remek..hogy lesz így ott a riporton és a fotózáson?-fakadt ki Zayn.
-Fogalmam sincs de ezért nem engem kell hibáztatni.-állt ki maga mellett Louis.
-Tudom,és ne haragudj..stresszes vagyok mostanság.-mondta Zayn.
-Akkor várunk?-tettem fel a kérdést.
-Igen Came..várnunk kell hátha Harry felbukkan.-mondta Liam.
Loren szemszöge.
A szokásoshoz képest egész 'korán' ébredtem fel reggel.Lebotorkáltam a lépcsőn be a konyhába..végre egyszer nem talpig lisztesen találom ott anyut.Persze ez azért volt így mivel apu nincs itt..és úgy elveszve érzi magát.Valahogy magába fordul..
-Jó reggelt.-mosolyogtam rá majd a hűtő felé indultam.
-Hiába..nincs ott semmi.-motyogta anyu.
Kérdőn fordultam felé.
-Nem vásároltál be?-meredtem rá.
-Nem.-jött az egyenes válasz.
-Mi van veled?
-Jól tudod..-nézett fel rám komoran.
-Nem kéne így elhagynod magad..-tanácsoltam majd visszamentem a szobámba.
Soha nem fogom megérteni,hogy miért ilyen amikor apu elmegy..hihetetlenül megtud változni.
Felkaptam a telefonomat és írtam Mark-nak,hogy akkor ma mikor találkozunk.
Szia/Jó reggelt kinek hogy:) akkor ma mikor találkozzunk és hol? xx.L.
Inkább jó reggelt mivel most keltem:D nem te keltettél nyugi:) én csak kora délután érek rá szóval..találkozzunk a plázában 2-kor;) M.
Tehát van még 3 órám.Elmentem letusolni és kicsit rendbe szedtem magam.A laptopomhoz hozzá se nyúltam,nem lett volna jó ötlet.Bekapcsoltam a rádiót és addig átfestettem a körmöm.
Felöltöztem egy lenge ruhába mivel napos idő volt kint,és mivel eléggé éhes voltam ami az anyámat nem éppen foglalkoztatta úgy döntöttem,hogy hamarabb indulok.1 óra körül volt amikor elindultam..nem szóltam anyának,hogy elmegyek otthonról csak becsaptam magam mögött az ajtót és elindultam.Tényleg kellemes idő volt kint,sütött a nap de volt egy kis szellő is.Apa szerint nem sokszor lesz ilyen ezért használjam ki.
Mikor odaértem a 'tett színhelyére' rögtön megpályáztam a Starbucks-ot.Muszáj voltam enni valamit..végül a választásom egy giga óriás csokis muffinra esett.A kávéval vártam mivel gondolom Mark szeretne majd inni..én pedig nem vagyok olyan nagy kávé ivó.Mentem volna ki amikor egy csapat lány megállított és ujjongva kezdték el ordibálni a nevemet.
-Loreeeen ugye te vagy Loren Gray?-csillogott a szemük.
-Őőő.-nem bírtam megszólalni.Igen,én vagyok az.-mosolyodtam el.
-ÚRISTEN KÉRHETÜNK EGY KÉPET?-kiabáltak.
-Velem?-néztem rájuk értetlen fejjel.
-Persze,ooolyan szép vagy és és olyan mázlista.-ugráltak.
-Mi?-néztem rájuk.
-Te vagy a példaképem.-vörösödött el az egyik.
-Álljunk csak meg.-hadonásztam a kezemmel.Elmagyarázná valaki,hogy mi van?-nevettem fel.
-Te voltál Louis-val.Tudod..-másztak az arcomba.
Jaj tényleg..a lányok tegnapról.De hogy ismertek fel ilyen hamar?Honnan tudják a teljes nevem?És akkor felmutatták az újságot amin rajta vagyok Lou-val.
-Aláírnád nekünk?-csillogott még mindig a szemük.
-De én nem vagyok semmilyen sztár,remélem tudjátok.-mosolyogtam rájuk majd elvettem a tollat és aláírtam,és fotózkodtam is.
Nem szeretném,hogy nagyobb ügyet kavarjanak ebből az ügyből..hogy felhozzanak egy sztár barátnőjének.Végül helyet foglaltam egy padon iszogattam a kávémat és csak bambultam ki a fejemből....
és még mindig bambulok....ránézek az órámra és már jócskán elmúlt 2 óra.De hol van Mark?Elővettem a telefonom és felhívtam.
-Mark hol vagy?-kérdeztem már nem annyira nyugodt állapotban.
-Úton vagyok már csak volt egy kis elakadás.-mentette magát.10 perc és ott vagyok!-ezzel lerakta.
De legalább nem ültetett fel..Ahogy leraktam hívott Came(?).
-Loren nem érdekelsz,hogy mit vettél a fejedbe.-kezdte nem éppen kedves hangnemben.Nem tudod mi van Harry-vel?-kérdezte.
-Nem.-vágtam rá a válaszomat.
-Ez komoly..-mondta.
-Tényleg nem tudom..nem velem van.-mondtam.
-Jó majd..majd még hívlak.-és letette.
Érdekes...
Pár perccel később Mark tűnt fel a 'messzeségben'.
-Loren,szia.-mosolygott rám.
-Szia.-mondtam.
-Menjünk kávézni.-na tudtam én..jó hogy nem ittam.
Végül is kávézás közben mindent sikerült megbeszélnünk..majdnem mindent.De nem olyan könnyű a megbocsátás..mivel Mark is játszhat még velem,és nem engedem közel magamhoz.Úgyis 3-4 nap múlva hazautazik.Ez csak tisztázás..semmi több.SEMMI TÖBB.
ESTE 8 ÓRA KÖRÜL.
Fáradtan dőltem be az ágyamba ruhástul.Lejártam a lábamat mivel Mark éppen várost akart nézni..Végre hittem benne,hogy pihenhetek amikor megszólalt a telefonom.Cameron volt az..
-Loren ne tedd le..kérlek.-hüppögött.
-Mi a baj?-kérdeztem majd felültem az ágyamon.
-Itt vagyok a fiúkkal..mit tudom én hol..valami fotózás de Harry még mindig sehol.Nélküle nem kezdik el..-mondta.
-Mióta nincs meg?-kérdeztem.
-Reggel 10 óra kb.-mondta.
-Mit mondott,hogy hova megy?-faggattam.
-Louis-nak azt mondta,hogy kiszellőzteti a fejét.-hangzott a válasz mire nekem felgyulladt a fejemben a kis villanykörtém.
-Came..majd visszahívlak.-tettem le majd kifutottam a szobámból majd le a lépcsőn elordibáltam anyunak,hogy mindjárt jövök és kifutottam az utcára.
A lépteim gyorsak voltak de mégse futottam,viszont kezdtem fázni a lenge ruhámba.Nem tudtam,hogy pontosan merre kell menni de már ismerős helyen éreztem magam,és akkor végre szembetaláltam magam az öreg épülettel.Berontottam a nagy tölgyfa ajtón de egy kicsit meghátráltam amikor beléptem.Mivel mindenhol emberek voltak..Átverekedtem magam a tömegen és felszaladtam a lépcsőn.Hezitáltam az ajtó előtt..bemenjek ne menjek?
Erőt vettem magamon és benyitottam...
