Ő volt az..ott állt teljes életnagyságban.#15.rész

Éééés már itt is vagyok:D nem sokat kellett várni csak 1 napot:) REMÉLEM ÖRÜLTÖK NEKI:D gondolkoztam rajta és nem fogom bevezetni ezt a: 'kommentelj különben nem lesz rész' dolgot.Aki gondolja kommenteljen (persze örülnék ha sok komi lenne:) ) vagy iratkozzon fel rendszeres olvasónak de attól még,hogy nem ír senki attól én még hozom az új részt:) és új dolog,mostantól nem csak Loren szemszöge lesz hanem a fiúknak is lesz:) sőt..lehet még Came-nek is:DDD na nem húzom.
Jó olvasást!:)
xx.L.

***

Szorongattam még egy darabig a kezembe a telefonomat amikor Lou hirtelen ötlettől elhatározva kikapta a készüléket a kezemből és megnézte amit Harry küldött.(ugyanis nem léptem ki belőle)

-Istenem...-görbült le a szája.

Nem tudtam megszólalni..vagy csak nem tudtam erre mit mondani.Louis nem azon volt elkeseredve,hogy Harry beszélni akar velem (szerintem) hanem,hogy teljesen részeg..menni nem tud,se írni,tiszta gondolatai sincsenek.

-Most már tényleg tennünk kell valamit.-állt fel mellőlem és felhúzott engem is.

-De mit akarsz tenni?Menjünk utána?-kérdeztem.

-Igen,az lenne a legjobb.-mondta komolyan.

Harry nyomába eredtünk akit végül be is értünk.Ott támolygott mint valami nyomorék.Gondolkoztam rajta,hogy én inkább sarkon fordulok és hazáig futok de ezt nem tehettem meg velük..főleg Lou-val.

-Harold!-kiabált Louis.

Harry csak megtorpant és lefagyott.Lassan fordult meg és mikor meglátta,hogy ott vagyok mosoly vagyis..vigyor ült ki az arcára.

-Hellohellohello.-közeledett felénk de azt hittem,hogy mindjárt összeesik.

-Baszki..-forgatta a szemét Louis miközben megfogta a haverja vállát,hogy nehogy összeessen.

-Hagyj már Loooouis.-ficánkolt a már 'nem szomjas' egyed.

-Loren gyere segíts kicsit.-nyújtotta át Lou a telefonját.

-És most ezzel mit kezdjek?-kérdeztem értetlenül.

-Hívd fel Liam-et.-utasított.

-Hogy miiii???NEEEEE.-kiabálta Harold.

Ott álltam értetlenül..nem azért mert Harry nem akarta,hogy felhívjam Liam-et hanem mert nem igazán tudtam kezelni Lou telefonját.Végül sikerült megtalálnom Liam számát és már hívtam is.Jó jel,hogy kicsöngött.

-Igen?-szólt bele nyomott hangon Liam.

-Szia Liam,Loren vagyok.-mondtam félénken.

-Áááá Loren.-váltott át már más hangszínre.Hogyhogy Lou telefonjáról hívsz?-kérdezősködött.

-Hát akadt némi probléma.-sütöttem le a szemem.

-Csak nem Harry-vel?-mondta tök nyugodtan,mintha ez egyértelmű lenne..lehet számára már az.

-Talált süllyedt.-mondtam.

-Ahh.-sóhajtott.Hova menjek?

Kérdőn néztem Louis-ra és ő is rám.Valahogy próbáltam elmutogatni neki,hogy mi a kérdésem de nem esett le neki.

-Liam várj egy picit.-toltam el a fülemtől a telefont.Lou,hol vagyunk?-kérdeztem.

-A padnál,oda jöjjön..Liam tudni fogja.-mondta majd kezelésbe vette Harry-t.

Újra visszaemeltem a fülemhez a telefont és közöltem Liam-mel a választ.És tényleg..tényleg tudta,hogy hova kell jönnie.

-És most?Legalább egy utcányit cipelnünk kell.-mondtam majd rámutattam Harry-re.

-Nem gáz,majd én megoldom.-mondta Lou majd elindult Harry-vel.

Az 'utca lányokat' nem egészen érdekelte a dolog,rögtön túl estek a dolgon és visszamentek arra a helyre ahonnan Harry vánszorgott ki.

Én követtem az előttem menőket..vagyis Harry vánszorgott Lou pedig maga után húzta.Én mögöttük kullogtam majd amikor végre sikeresen odaértünk a padhoz Louis lefektette oda Harry-t és jó nagyot sóhajtott.

-Sokadszorra is eljátssza ezt velünk..-morogta.

-Lou..-kezdtem.

-Érted..sokadszorra.És már rohadtul elegünk van..-morogta még mindig.

Valahogy megtudtam érteni..velem is nehéz volt ugye még abból az időből amire nem vagyok büszke.Nem tudom,hogy min mehetnek keresztül a többiek de eltudom képzelni.

-Egyszerűen már elég...-mondta majd ránézett Harry-re,de azok a pillantások nem azok a pillantások voltak amik azt sugároznák,hogy:semmibaj haver..itt vagyok számíthatsz rám..hanem a:iszonyatosan csalódott vagyok most..

Nem szólaltam meg..nem akartam magamra haragítani Louis-t..tudtam ha valami negatívat szólok hozzá akkor annak lehet rossz lesz a vége.Sőt..

Pár perccel később Liam parkolt le előttünk.Úgy szállt ki a kocsiból,hogy tudta ennek nem lesz jó vége.

Megkerülte a kocsiját és akkor szembe találta magát az én félénk pillantásommal,Lou csalódott nézésével,és Harry-vel aki a padon feküdt..

-Istenem...-hunyta le a szemét.

-Elegem van már!-kiabálta Louis.

-Lou nyugodj meg..-tanácsoltam.

-Loren ebből maradj ki szerintem.-mondta Liam MÉG higgadtan.

-Csináljunk vele valamit..-mutatott Lou a már alvó Harry-re.

-Tegyük be a kocsiba aztán menjünk haza.-mondta Liam.

Liam és Louis együttesen kapták fel az alvó egyedet és vitték a kocsi felé.Nekem fogalmam nem volt,hogy mit kell tennem.Csak bámultam ahogy szenvednek Harry-vel..aki időközbe felkelt.

-Mi a szart csináltok?-akadt ki Harold.

Lou meg se szólalt már..

-HAROLD NYUGODJÁL LE.-kiabálta Liam.

Én..nem tudom mit hittem.Amíg ők szenvedtek azzal,hogy hogyan kényszerítsék arra Harry-t hogy beüljön hátra a kocsiba én addig fogtam magam és elindultam haza.De előtte levettem Lou pulcsiját amit leterítettem a padra és elmentem..

Nem tudom miért csináltam..csak gyors léptekkel mentem.Szinte már futottam..sőt rohantam.Amikor az utca végére értem csak annyit hallottam ahogy valaki a nevemet ordibálja.Nem mentem vissza..nem csináltam semmit.Gyorsan lefutottam a metróhoz és ott leültem az egyik padra.A helyzet az,hogy nem szálltam fel egyik kocsira se,pedig tudtam hogy melyikkel kell mennem.Inkább felhívtam anyát,hogy jöjjön értem.

Furcsállotta,hogy értem kell jönnie..hogy egyáltalán felhívtam.Mondjuk eléggé elkeseredtem mivel biztos megint mindent én okoztam..minden miattam volt.És legalább megspóroltam egy kínos helyzetet...nem kellett a fiúknak közölniük,hogy:bocsi de nem tudunk hazavinni.Persze jobb ez így..

Rögtön ahogy letettem a telefont anyuval Louis hívott.Hezitáltam de végül felvettem..

-LOREN HOL VAGY?-kiabálta de úgy,hogy majdnem megsüketültem.

-Lou ne aggódj..-mondtam kedvtelenül.

-De igenis aggódom!Hol a fenébe vagy?-kérdezte ingerülten.

-Anya jön értem kocsival..-válaszoltam.

-Hál Istennek..-sóhajtott.De minek mentél el?-kérdezte kicsit már nyugodtabban.

-Csak megelőztem egy kínos pillanatot.-mondtam.

-Milyen pillanat?

-Hagyjuk..nem lényeges.

-Loren ne csináld ezt..tudom,hogy ciki amit Harry csinált de ne tedd ezt velem..velünk.-kérlelt.

-Ezt..majd máskor megbeszéljük.-sírva tettem le a telefont,köszönés nélkül.Nem akartam,hogy Louis azt is megtudja,hogy miattuk sírok.Összetörtem..

Valószínűleg most minden One Direction fan legszívesebben megölt volna...hogy mertem letenni a telefont Louis-nak aki aggódik miattam..hogy mertem ott hagyni Harry-t aki a kocsija mellett ült és összetört.És lehetne ezeket még sorolni..

Elkalandoztam a gondolataimmal amikor megpillantottam pár méterre tőlem anyut.Felálltam és oda szaladtam hozzá,hogy megöleljem.De még mindig sírtam..

-Loren mi a baj?-tolt el egy kicsit magától.

-Biztos,hogy tudni szeretnéd azt?-hüppögve néztem fel.Rég éreztem magam ilyen szarul.

-Kislányom..-nézett rám komolyan.

-Csak..nem is tudom hogy fogalmazzam meg..-kavarogtak a fejemben a gondolatok,ez most egyáltalán nem a fiúk hibája..de anya biztos úgy fogja felfogni.

-Na?-nézett rám kíváncsian.

-Elrontottam..-csak ez az egy szó jött ki a számon.

-Mit?-vizslatott.

-Több barátságot..és lehet,hogy még többet is.-hajtottam le a fejem és a cipőmet vizslattam mintha valami érdekes lenne rajta.

-A több alatt azt érted,hogy több mint barátság?-kérdezte.

-Igen..lehet..nem tudom.-még mindig nem néztem fel.

-Jaj Loren..-húzott vissza magához és megsimogatta a fejemet.Olyan fiatal vagy még,ne aggódj.-próbált nyugtatni de nem ment neki sok sikerrel.

-Anya,nem rég lakunk itt és végre barátokra találTAM.-hangsúlyoztam ki a múlt időt.

-Még nem tudsz semmit..nem biztos,hogy mindennek vége.Amúgy is..kikről van szó?-kérdezte.

-Tudod..Louis,Harry,Liam,Niall,Zayn.-közöltem.

-Szóval az a rendkívül híres fiú banda?Aaaa mindjárt mondom..One Direction?-kérdezte.

-Igen,pontosan Ők.-bólintottam.

-Ne aggódj.-mosolygott rám.Cameron úgyis velük dolgozik és mivel mindig elcipel téged rögtön kibékülsz a fiúkkal.

-Lehet,hogy Cameron-nak nemet kell mondanom..-gondolkoztam el.

-Loren,nem állok az utadba mert azt kell tenned amit szeretnél..de ezt jól gondold meg.-mondta majd elindult felfele a lépcsőn.Követtem a példáját és elindultunk a kocsi felé.Az egész út úgy telt,hogy bambultam ki a fejemből.London csodálatosan megvan világítva este..bár én nem erre figyeltem.Minden egyes fiú tömörülésre azt hittem,hogy Ők azok..de nem.

Kedvtelenül szálltam ki a házunk előtt a kocsiból,és mentem be a házba.Apu a nappaliban volt és ahogy meghallotta az ajtó csapódást kifutott a szobából.

-Loren van valami baj?-futott oda hozzám.

-Elvesztettem őket.-néztem fel könnyes szemekkel.

-Kiket?

Ekkor lépett be mögöttem anyu az ajtón.Segítség kérően ránéztem anyura aki vette a lapot és elmagyarázta apunak,hogy mi a helyzet.Csodálkoztam mert nem színezte ki a dolgot..úgy mesélte el ahogy én.

-Dehogy veszítetted el őket..-legyintett apu.

-Én is ezt mondtam neki.-mondta teljes pozitivsággal anyu.

-Lehet,hogy azért mondom ezt mert én akarom,hogy elfelejtsenek..nem tudom.-mondtam majd felbaktattam a szobámba.

Nem akartam aludni..nem akartam csak úgy feküdni az ágyamba,nem akartam befeküdni a kádba.Inkább oda ültem a laptopomhoz.

Kíváncsian vártam,hogy betöltsön végre a böngésző.Hirtelen ötlettől vezérelve twitterre mentem fel..életemben legelőször.

Ott volt feketén fehéren..színesen,hogy visszakövettek mind az öten.Sőt..Louis még írt is nekem,és nem is olyan régen.

  @Louis_Tomlinson: ne csináld ezt..komolyan:( xxx 

Hát..erre érdekesen reagáltak a rajongók.Egy csomó retweet-et vagy mi a fenét kapott..válaszokat is.Mindenki teljes extázisban van.Persze nem jó értelembe..

Elkezdtem gépelni majd a felénél rájöttem,hogy ennek semmi értelme.Ezért inkább kitöröltem mindent és nem írtam vissza semmit.

Követőim száma egy nap alatt több mint 500,ez így érdekes.Néhány embert vissza is követtem aki szimpatikus volt de a negyedénél már elfáradtam ezért ezt is hagytam a fenébe.

Megnéztem az e-mailjeimet.Számítottam rá,hogy Mark-tól megint vár egy levél de ez nem így lett.Viszont..feltöltött egy képet Londonról.Amin Ő is rajta van..és itt kezdtem el félni.

Mark itt van a városban..remélem nem engem keres.

Nem..nem kereshet engem.Ez hülyeség..nem utazik ennyit miattam..Jó,megint hülye gondolatok keringenek a fejemben.Inkább fogtam egy takarót és kiültem a teraszra.Így takaróval nem volt annyira hideg..szóval elég sokáig kint akartam maradni,de megszólalt a telefonom amiért be kellett mennem..

Came neve villogott hatalmas betűkkel a képernyőmön.Hezitálás nélkül felvettem..de rájöttem,hogy baj volt.

-Szia Came.-szólaltam meg.

-Loren..ne rakd le Liam vagyok.-szólalt meg a vonal túlsó végéből Liam.

-Jól van..használjátok ki az alkalmat.-morogtam.Mit szeretnél?

-Mi volt ez az előbb?Louis teljesen készen van..itt veri magát a földhöz,Harry-ről ne is beszéljünk,én pedig elvesztettem a fonalat.-fakadt ki Liam.

-Csak megakadályoztam valamit.-erőltettem magamra egy mosolyt pedig tudtam,hogy úgyse látja.

-Ne haragudj meg..de te nem vagy normális.-mondta komolyan..nem röhögött.

-Liam..ezt ne most és ne így beszéljük meg.-ajánlottam.

-Jó,hát holnap úgyis jön velünk Cameron..remélem te is velünk tartasz.-mondta.

-Ilyen körülmények között?-nevettem fel cinikusan.

A telefonálásunk közepén anyu lépett be a szobámba.

-Loren,vendéged van..-mondta üveges tekintettel.

-Várj Liam.-toltam el magamtól kicsit a telefont.Kicsoda?Ki jön ide este fél 11-kor?-meredtem rá anyura.

-Mark..-meredt maga elé.

-MARK??!!!-üvöltöttem és szerintem,sőt biztos..Liam is meghallotta.Liam majd..majd visszahívlak.-nyomtam ki a telefont.Remegve mentem le a lépcsőn..Mark tényleg ott volt..ott állt életnagyságban.

Harry szemszöge.

Lehetetlenül voltam..ott feküdtem Came ágyán mint valami krumplis zsák.Megmozdulni nem bírtam..úgy éreztem mintha most 1millió agysejtemet pusztítottam el.Lou fejét verte a falba,Zayn jópofizott Came-vel,Liam pedig elkérte a telefont.Nagy nehezen felültem az ágyon de iszonyatosan rosszul lettem..megfordult velem a világ.TÖBBET NEM ISZOK SOHA!Persze..mindig ezt mondom és mindig megszegem..muszáj lesz kicsit visszavennem.Elterültem az ágyon és a mellettem ülő telefonáló Liam-et figyeltem..Loren-nel veszekedett..vagy nem tudom.Jó sok mindent elcsesztem én is Loren-nel..kurvára haragudhat rám..basszus.

-Mark?-nézett értetlen fejjel Liam a telefonra.

Ahogy meghallottam ezt a nevet felültem.Felkaptam a fejem és idiótán néztem Liam-re.Ő is viszonozta..Nem érdekelt,hogy rohadt szarul voltam muszáj voltam megszólalni.

-Marrrrk van ott Loren-éknél?-kérdeztem és imádkoztam,hogy ne rókázzam le Liam-et.

-Igen,valami olyasmit mondott..-vakarta meg a fejét.De ki az?-kérdezte tőlem,tőlem aki teljesen be van piálva és kb. egy lépést nem tud megtenni segítség nélkül.

-Menjetek el Loren-hez most..segítsetek neki.-mondtam de erőtlen voltam és nem tudtam felállni.

-Bajban van vagy mi?-szállt be Lou is a beszélgetésbe.

-Eléggé.-mondtam majd visszafeküdtem az ágyba.Hozzátok el ide..nem tudom.Vagy megyek veletek.-ahogy ezt kimondtam tudtam,hogy hülyeség.Mérges voltam,hogy pont most kellett leinnom magam a sárga földig amikor Loren-nek segítségre van szüksége..méghozzá az én segítségemre.