Vágjunk bele. #3.rész

Úúúúristen:D még csak 2 vagy 3 napja indult a blog de már 104 megtekintés!:D nem a legtöbb de én ennek akkor is nagyon örülök:) köszönet:@Ninettaa_-nak aki reklámozta ezt az egészet a twitteren:D <3 és mindenkinek aki olvasott eddig ^^ és a komikat is köszönöm:)
Na most nem is húznám az egészet tessék szemlélődni ;)
Jó olvasást:)
xx L.

***

Még egy ideig örömködtünk,hogy 'hú de jó lesz elképzelni se tudtam volna jobbat' majd arra jutottunk,hogy a holnap és még az elkövetkezendő 6 nap elég érdekesen fog telni.Az egész ház fel lesz túrva,tele lesz dobozokkal és egy pár költöztető kocsi is a házunk előtt fog helyet foglalni.Egyszóval minden tiszta káosz lesz.

-Apa..-kezdtem bele a mondandómba.

-Igen kicsim?

-Mennyi idő míg a költöztető kocsik elérnek Londonig?

-Háááááát...sok idő.-nevetett.

-De most komolyan.Nekem szükségem van a cuccaimra.-mondtam elrettentően komolyan.

-Tényleg Loren..fogalmam sincs.-mondta már komolyabban.

Azért remélem,hogy két hétnél több nem nagyon lesz.Tényleg szükségem van a holmijaimra.Mondjuk a legfontosabbak velem lesznek szóval annyira nincs nagy probléma.

Apáékat lent hagytam még mindig a konyhában (nem értem miért olyan jó hely ez,hogy mindent itt kell megbeszélni) és én felmentem vissza a szobámba.Már későre járt,úgyhogy kikapcsoltam a laptopomat és elmentem lezuhanyozni.Iszonyatosan jól esett,hogy a langyos zuhany alá állhattam.Vicces,de megnyugtatott.Elég sokáig a zuhany alatt állhattam mert amikor kiléptem alóla és megnéztem a kezeimet...hát nem taglalnám,mintha egy 120 éves öregasszony keze lett volna az enyém.Soha nem szerettem mikor kiázott a bőröm.Érdekes,szeretek az ilyen hülyeségeken akár tíz perceket is gondolkodni.Mikor kiléptem a fürdő ajtaján apu kopogott be a szobámba.Ő legalább tudja,hogy először kopogni kell és utána lehet belépni.

-Loren,hol vagy?-dugta be a fejét a kis résen.

-Itt vagyok az ajtó mögött nyugi.-mondtam.

-Ó rendben,csak annyit szerettem volna,hogy jóéjszakát.-mondta és becsukta maga mögött az ajtót.

Annyira csönd volt a szobámban,hogy muszáj volt bekapcsolnom a tv-t,ne legyek már annyira egyedül.Sikerült egy remek horror filmre oda kapcsolnom ahol csöpögött mindenkiből a vér.Szerencsére nem kell rögtön elhánynom magam az ilyen jelenetektől szóval nem kapcsoltam el.Gyorsan felöltöztem és be is bújtam a puha ágyikómba.Ahogy a 6 évesek szokták igen.Nem sokkal később elnyomott az álom.

*** Reggel.

-Loooooooreeeeeeeeen hasaaadra süüüüt a naaaaap.-ugrált már szinte az ágyamon apu.

-Jó,már mindjárt felkelek.-húztam magamra a takarónak nevezett huzat féleséget.

-Most kéne felkelned.Munkálkodni kéne.Plusz neked még reggelizni ami kifog hűlni ha most nem vánszorogsz le hozzánk.

-Ahhh rendben.-dobtam le magamról a 'takarómat'.

Ránéztem az órámra hátha már ilyen tíz óra van..igen,erősen tévedtem nyolc óra lesz csak..remek.Lecaplattam a lépcsőn nagyon sok életkedvvel és leültem az asztalhoz.Magamba nyomtam két nutellás gofrit és visszamentem a szobámba,hogy valami emberi arcot varázsoljak magamra.Végül úgy döntöttem,hogy csak felfogom a hajam és átöltözök valami itthoni ruhába.Ami alatt egy rövid nadrágot és egy pólót értek.Visszamentem a konyhába de anyuék már nem voltak ott.Kint a kertben voltak és valamin nagyon veszekedtek.Úgy döntöttem,hogy ki megyek és megkérdezem,hogy mit kell összepakolni.

-Igazán nem akarok zavarni,de miket kezdjek el összepakolni?-kérdeztem kettőjük felé fordulva.

-Ő..izé.hát úgy mindent kicsim.-vágta rá a választ apu.

-Éééés..ti min veszekedtek?-kérdeztem puhatolózva.

-Nem fontos..menj be.-utasított anyu.

-Anya,18 éves vagyok.Nyugodtan elmondhatjátok.-mondtam komolyan.

-Loren..komolyan menj be.-most már apu is utasított.

-Hát jó.-és ezzel vissza mentem a házba.

Kerestem pár dobozt amibe pakolhatok és megcéloztam a saját szobámat.Úgy 1 óra múlva feljöttek a szüleim is és már ők is kezdtek pakolni.Közben ahogy hallottam apu intézte a dolgokat,jegy foglalás stb..mi addig anyuval folytattuk a pakolást.

*********************************************************************************

6 NAPPAL KÉSŐBB.

Mindennel készen voltunk.A fontosabb csomagok a kocsiban a költöztető kocsit pedig most 'integettük el' az előbb.Igaz,hogy már siettetek,hogy menjek de még muszáj voltam elköszönni a házunktól.A szobámtól meg kellett válnom pedig nagyon szerettem de biztos nagyon jó lesz Londonban is.

-Loren! gyere már..lekéssük a gépet.-kiabálta anyu.

-Megyek már!-hangzott tőlem a válasz.Még egyszer vissza néztem és kiléptem a ház ajtaján és a kocsi felé vettem az irányt.Viszont érdekes volt,hogy apuék nem köszöngettek el így a háztól mint én.Amikor beültünk a kocsiba és már úton voltunk végül megkérdeztem.

-Ti miért nem búcsúzkodtatok el a háztól?-kérdeztem.

-Mert nem adjuk el azért.-hangzott apától a válasz.

-Komolyan?-kérdeztem nagyra tágult szemekkel.

-Komolyan.-mosolygott vissza.

-És a kocsinkkal mi lesz?

-Megbeszéltem az egyik munkatársammal,hogy eladom neki..szóval amikor kiérünk a reptérre akkor fogja át venni tőlünk.-válaszolta merő egyszerűséggel,mintha ez tök egyértelmű lenne.

-Aha,oké..-válaszoltam.

Nagyon az út végéig meg se szólaltam.Szarul esett,hogy nekem kb. nem mondanak el semmit csak úgy néha véletlen megtudom a dolgokat.Pedig már nem vagyok gyerek.Mikor kiértünk a reptérre tényleg ott várt minket apa egyik munkatársa és tényleg átvette a kocsinkat,mi pedig 'szaladtunk' a gépünkhöz.Mikor beértünk beálltunk a sorba,már ha az sornak volt nevezhető.Én a saját kis bőröndömmel álltam közbe a kezembe szorongattam a plüss állatomat amit még Párizsból hoztam magamnak,mikor kint voltunk.

-Loren..ne vedd sértésnek.DE MINEK SZORONGATSZ A KEZEDBEN EGY PLÜSS GALAMBOT?-kérdezte apa röhögve.

-Na! ezt még Párizsból hoztuk,tudod.-vágtam vissza.Nagyon fontos kis galambocska.-válaszoltam nevetve.

-Aha,jólvan.Csak el ne repüljön.-kacsintott rám.

-HAHA,nagyon vicces.

Becsekkoltunk aztán mehettünk tovább.Ragaszkodtam hozzá,hogy a plüssgalambomat had vigyem fel magammal és engedték.Teljes boldogság.Leadtuk a nagyobb csomagjainkat aztán mehettünk a gépre.Direkt megkértem aput,hogy négy jegyet vegyen mert nem szeretnék valami izzadt,nem túl kellemes társaságú egyénnel utazni,és sikerült meggyőznőm.Elfoglaltam a helyem,apuék pedig mögöttem foglaltak helyet.Mikor felszállt a gép csak arra tudtam gondolni,hogy Came milyen boldog lesz és,hogy nagyon jó lesz kint lakni.Kezdtem unatkozni ezért bedugtam a fülembe az mp3 lejátszómat és csak úgy randomba elkezdtem zenét hallgatni.Sikerült is bealudnom,apáék keltettek fel amikor már Londonba érkeztünk és szállt le gép.Mikor leszálltunk és kiértünk a 'várakozóba' apu egyik leendő munkatársával találkoztunk,aki el is vitt minket az új házunkhoz.Beültünk a kocsiba és már mentünk is.Gyönyörű hely London,sok mindent kell majd megnéznünk,és muszáj olyan bazi nagy piros buszon utaznom.A legjobb az egészben,esküszöm.Nagyon szép helyen fogunk lakni ahogy az ablakból láttam a környéket.Végül megálltunk egy csodaszép ház előtt.Anyuval az állunk verdeste a földet amikor kiszálltunk,és apu felé fordulva csak ennyit mondtunk:

-KOMOLYAN ITT FOGUNK LAKNI?-kiabáltuk.

-Érezzétek otthon magatokat.-kacsintott ránk.