-Úristen mekkora seggfejek élnek ezen a világon.-dörmögött.
Én csak ott álltam.Tényleg,csak úgy.Fogalmam nem volt a világomról.
-Biztos,hogy jól vagy?-mászott bele az arcomba.
-Persze,és köszönöm..tényleg.-néztem rá hálásan.
-Oké,hazavigyelek?-kérdezte kedvesen.
-Köszönöm Josh,az jó lenne.-mosolyogtam a megmentőmre.
Igen,ezért voltam meglepődve. Josh akit igazából alig ismerek Ő 'futott' a megmentésemre? Persze,nem az hogy nem örülök..de olyan fura.
Mikor beszálltunk Josh kocsijába, akkor jutott csak eszembe,hogy engem otthon Harry vár. Szerintem már lerágták mind a tíz körmüket,hogy még nem vagyok otthon.Mondjuk lehet nem is kéne nekik erről tudni.
Nagyon csendes volt a hazaút,igazából szerintem Josh beszélgetett volna velem,de én teljesen elvoltam a gondolataimmal,meg ez az egész megrázott.Kicsit úgy éreztem magam mint régen..
Josh pont a kapunk előtt állt meg.
-Tényleg mindent köszönök..megint..és még biztos sokszor fogom mondani.-ajándékoztam meg egy mosollyal.
-Hagyd már Loren.-legyintett.Ez a legkevesebb amit tehetek.
-Akkor is köszönöm.-próbáltam valahogy megölelni,de az autóban nehéz ilyen produkciókat végrehajtani.
Rögtön ahogy kiszálltam a kocsiból Josh már el is hajtott.Én vettem egy nagy lélegzetet,és beléptem a kapun.Majd be a házba.
Levettem a cipőmet (megszokás,nem járkáljuk össze a padlót) és meghallottam Harry hangját.
-Nem tudom...egyszerűen szörnyen rossz érzés volt,sőt még talán mindig az.-mondta szomorúan.
Közelebb merészkedtem,és megálltam a nappalink ajtajában.
-De Harry,nem érezhetsz egy lány iránt már rögtön ilyen sok mindent.Nem kötődhetsz hozzá ennyire.-mondta anya.
Tessék? Belezavartam abba a beszélgetésbe ahol anyám 'jó tanácsokat' osztogat egy sztárnak? Na jó..persze nekem nem sztár Harry,na de akkor is.
-Ő olyan lány,hogy...nem lehet megmagyarázni mit érzek iránta.Egyszerűen csak az van bennem,hogy kell nekem,hogy érte eldobnám mindenemet...még ezt a hírnév dolgot is.-határozott volt,nagyon.
Iszonyatos mit érezhet..tényleg,én bele se merek gondolni.Bárcsak,bárcsak belezavarhatnék ebbe a beszélgetésbe és mondhatnám neki,hogy 'itt vagyok! dobj el mindent értem' de ezt nem tehetem.Nem tehetem meg vele...mert nem vagyok biztos az érzéseimben,meg amúgy is az rohadt önzőség lenne.
-Ki ez a lány?-kérdezte anya.
Aha,szóval nem avatta be.Vagy lehet,hogy nem is én vagyok az a lány akiért úgy odavan..meglehet csak azért van itt mert valakivel beszélni akart erről.Persze Loren,miket képzelsz.
Lassan,teljes csöndben mentem fel a szobámba.Magamra zártam az ajtót és bedőltem az ágyamba.Kicsit csalódottnak érzem magam,bár nem tudom miért.Nem volt (és szerintem nem is lesz) köztünk semmi Harry-vel. Mert míg Ő 'sír' valaki után addig Louis engem randizni hívott,és most rá kell koncentrálnom.Elővettem a zenelejátszómat és elkezdtem hangosan bömböltetni az ilyen alkalmakra tartogatott 'sírjunk minden hülyeségen' számaimat.Igazából ezek mindig jól esnek,bár fogalmam sincs miért.Szerintem nálam valami rosszul lett bekötve,vagy nem tudom.Máshogy működöm mint a többi normális ember.
Arra lettem figyelmes,hogy valaki dobálja az ablakom.(?)
Kiszedtem a fülemből a fülhallgatómat,és oda merészkedtem az erkélyajtóhoz.Zayn állt ott lent totál összetörve.
-Zayn,mi a baj??-léptem ki az erkélyre.
-Segíts, kérlek.-könyörgött.
-Egy perc és lent vagyok.
Futottam,szinte feltéptem a szobám ajtaját,akkor nem érdekelt hogy anyáék megtudják itthon vagyok aztán elővesznek,hogy mégis hol voltam.Akkor csak az érdekelt,hogy mi lehet Zayn-el.Lefutottam a lépcsőn,már majdnem kint voltam amikor Harry-t pillantottam meg az ajtóban.Ott állt nekitámaszkodva a nappali ajtónak.Komolyan,ez a srác tökéletes.Sőt,még annál is több.Szó szerint elállt a lélegzetem,csak hebegni tudtam.
-Z-zayn.-próbáltam kinyögni,hogy Zayn van itt és ki kell mennem neki segíteni,de nem sikerült.
Harry nem mondott semmit csak elmosolyodott rajtam,azzal a rohadt édes mosolyával.Egyszer azzal fog megölni esküszöm.Mindegy,most nem Ő a lényeg,mennem kell.Kivágtam az ajtót és kifutottam a magába roskadó fiúhoz,aki tényleg elég letörtnek tűnt.
Nem szóltam semmit,csak jó erősen megöleltem Zayn-t.
-Cameron.-ennyit mondott.
-Mi van vele?-kérdeztem totál értetlen fejjel.
-ÁTBASZOTT!-üvöltötte amitől kissé megijedtem.
-Micsoda?-meredtem rá.
-Neki nem én kellek.-mondta.
-Ezt honnan veszed? Hetek óta sülve-főve együtt vagytok.-mondtam kicsit gúnyosan.
-Mi?-nézett rám hülye fejjel Zayn.
-Hát nem? Nekem azt mondta,hogy állandóan együtt vagytok.-mentettem magam.
-Dehogy,csak néha találkozunk..akkor is én hívom fel,és én akarok hozzá átmenni.-mondta.
-De akkor kivel van állandóan? Mert nem velem.-gondolkoztam.
-Velem.-lépett ki az ajtónkon Harry.
Zayn-el úgy néztünk össze mint akikben megfagyott a vér.Mármint bennem biztos,hogy megfagyott mert én ezt nem bírtam akkor még felfogni.
-Mivan?-meredt rá Harry-re Zayn.
-Jól hallottad.-válaszolt.Velem van Cameron amikor nem veletek.
-Te ezt mégis? Mégis hogy képzelted?-akadtam ki.
-Mit hogy képzelek? Azt,hogy találkozom vele és beszélgetünk? Ehhez engedélyt kéne kérnem?-förmedt rám Harry.
-HÁT DE AKKOR NE HÜLYÍTS ENGEM HARRY!-kiabáltam pedig sírni tudtam volna.
-Nem én vagyok az egyetlen aki hülyíti a másikat.-mondta gúnyosan.
-Tudod mit? Takarodjál el innen! Nem vagyok rád kíváncsi!-üvöltöttem.
-Döntsd el végre mit akarsz..-mondta Harry majd lelépett.
Ennél szarabbul a mai nap még nem éreztem magam.Most kívántam,hogy raboljanak el úgy ahogy délután akarták.Nem érdekelt semmi.Csak sajnos arról elfeledkeztem,hogy Zayn itt áll mellettem.
-Loren?-nézett rám kétségbeesetten.
-Nem tehetek róla,azt hiszem szeretem.-vallottam be.
-De most akkor kit?-vont kérdőre.
-Nem tudom Zayn,nem tudom.-ültem le a betonra.
Sokáig beszélgettünk Zayn-el ami nagyon jól esett.Végre valaki aki meghallgat,és tudja kezelni az érzéseimet.Mindent elmondtam neki.Minden dolgot ami Louis-hoz vagy Harry-hez kapcsolódik.Csak egyszerűen nem tudok dönteni.Igazából nem is kell...Már nem kell..
-Ne haragudj de ezt fel kell vennem.-vette elő Zayn a zsebéből a rezgő mobilját.
Mikor letette idegesen meredt rám.
-Mennem kell,helyzet van.-állt fel mellőlem majd megölelt és elment.
Fáradtan mentem vissza a házunkba.Anya a konyhában várt.
-Kicsim,gyere be egy kicsit.-szólt ki nekem.
Bementem hozzá és levágtam magam az egyik székre.
-Igen?-néztem rá unottan.
-Nem tudod,hogy Cameronnak tetszik-e valamelyik fiú a bandából?-kérdezte.
MI VAN?
-Komolyan ezért hívtál ide? Tényleg anya,tényleg? Ha ennyire tudni akarod akkor fussál szépen el hozzájuk és kérdezd meg Camerontól!-kiabáltam és felfutottam a lépcsőn be a szobámba.
Nem hiszem el,nem ismerek magamra.Nem ismerek rá az anyámra.Mindenki meghülyült,mindenki.Becsaptam magam mögött az ajtót,és akkor volt már túl sok az egész.Sok volt az egész nap. Nekitámaszkodva az ajtónak lecsúsztam a földre és utat engedtem a könnyeimnek.Nem muszáj erősnek lennem a nap minden percében.Nem sokáig sajnáltathattam magam mivel csörgött a telefonom.Előszedtem a zsebemből és egyszerűen eltűnt minden haragom és bánatom mikor megláttam,hogy Lou neve villogott a kijelzőmön.
-Sziaa,örülök hogy hívsz.-szóltam bele.
-Harry vagyok.-hangzott a válasz.
-Most miért kell ezt csinálnod?-komolyan a lesül a pofámról a bőr,hogy mindig bepróbálkozik,de tényleg mindig.
-Mit csinálok? Az,hogy érdeklődöm irántad? Hogy jól vagy-e a mai után?-tette fel sorban a kérdéseit.
-Azt hiszem nem sok sérelmet okozott az,hogy elküldtelek, de azért kösz a kérdést.-mondtam gúnyosan.
-Nem arról beszélek.-mondta.
Na itt már elkezdtem gondolkozni,hogy vajon mire érti ezt.
-Figyelj,ezt ne itt beszéljük meg,ne telefonon.Fél óra múlva találkozzunk a parkba..ugyanott ahol a múltkor voltunk.Kérlek gyere el.-mondta majd letette a telefont.
Ez remek.Most tényleg ezt várja el tőlem? Hogy mindenhova szaladjak ahova csak akarja.Mindegy,elmegyek aztán meglátjuk hogy magyarázza ki magát ebből az egészből.
Mikor megérkeztem a parkba Harry már ott ült a 'szokásos' helyünkön.
-Azt hittem nem fogsz eljönni.-lepődött meg.
-Nem szoktam megszegni az ígéreteimet.-ültem le mellé.
-Loren,én nem akartalak megbántani.Nem azért mondtam,hogy velem szokott lenni Cameron,hogy féltékennyé tegyelek,nem erre ment ki az egész.
-Én ezt az egészet akkor se értem..
-Ide figyelj,te voltál és vagy az egyetlen aki ismer engem,de úgy igazán.Csak te mentél fel oda a tetőtérre amit mutattam neked mikor kerestél,csak te.
-Előbb-utóbb Josh is elment volna oda.-mondtam.
-Na ez meg a másik,Josh mesélte mi történt.-nézett fel rám,mert eddig a cipőjét vizslatta.
-Nem történt nagy dolog.-legyintettem.
-Neked az nem nagy dolog,hogy elakartak rabolni és lehet,hogy más szörnyűséget is csináltak volna veled?-akadt ki.
-Hát ezt nem hiszem el..már megint itt tartunk? Hogy én vagyok a hülye? Mert akkor én erre nem vagyok kíváncsi.-álltam fel mentem volna el amikor Harry utánam nyúlt és visszahúzott olyan közel magához amilyen közel csak tudta.
-Azért vagyok ilyen veled mert kurva fontos vagy nekem,és mert szeretlek.
Semmit nem tudtam mondani,még akkor se ha akartam volna, mert Harry megcsókolt.Olyan szenvedélyesen ahogy csak tudott.
