Jó olvasást!:)
xx.L.
***
Fogalmam nem volt,hogy meddig álltunk ott egy helyben de elég sokáig.
-Loren gyere..-húzott vissza a padra.
Erőtlenül ültem vissza a padra.Igazából magam se tudom,hogy miért.Igen talán bántott,hogy Harry felvette a telefonomat,talán végre én akartam beszélni Mark-kal..de nem szabad mert újra visszaránthat abba az életbe..és én azt nem akarom.
A karkötőmmel babráltam mire Harry elmosolyodott.
-Nagyon szeretheted azt a karkötőt.-mondta mosolyogva.
-Sokat jelent..pedig..-kezdtem de megakadtam.Pár napja volt csak nálam a karkötő de már sokat jelentett a számomra..
-Pedig?
-Nem régóta van nálam..-fejeztem be a mondatot majd felnéztem és rá mosolyogtam.
Egy ideig ezután csendben ültünk majd Harry megtörte.
-Loren,én szeretnélek megismerni.-fordul felém.
-Harry,ismersz.-nevettem fel.
-De nem úúúúúúúgy.-rázta meg a fejét.Szeretnék rólad több dolgot megtudni.-nézett bele mélyen a szemembe.
-Hát jó.-adtam be a derekam.Mit szeretnél rólam megtudni?
-Hogy milyen vagy valójában..
VALÓJÁBAN?Miért eddig csak hazudtam magamról?Elmondtam neki olyan dolgot amire nem vagyok büszke..mit akar még tőlem?Mindent mondjak el neki az életemről?
-Mindent tudni akarsz rólam?Biztos vagy te ebben?-néztem rá komoran.
-Igen.-bólintott.
-Hát legyen..-kezdtem bele.Életem egyik legrosszabb éve az volt mikor a legjobb barátnőmet Cameron-t el
kellett engedem..nem bírtam ki.Rajta kívül nem voltak más igaz barátaim csak hamisak,akik aztán sokszor be is csaptak.Évekkel ezután 16 évesen kezdtem rossz irányba elmenni amit meséltem az előbb..Mark-kal 15 évesen ismerkedtem meg és nem sokkal utána kezdtünk el járni.De azután az este után szakítottam vele és ezért olyan most amilyen..nem tudom miért csinálja ezt.Mindegy.A szüleimmel felhőtlen a kapcsolatom mióta normális gyerek lettem újra..viszont nekik és nekem is volt egy nagy hullámvölgy az életben.Lett volna egy kistestvérem de születése után meghalt..A régi házunkban állíttattunk fel egy emléket neki.Amikor olyanom volt,hogy legszívesebben kifutottam volna a Világból akkor mindig oda mentem ki 'hozzá'.Megnyugtatott..Mellesleg svéd vagyok,Malmö városában nőttem fel,és onnan is költöztünk el.A családom csak belőlem,apuból,és anyuból áll..Nagyszüleim egy része számomra nem is létezik,mivel mikor megszülettem nem igazán érdeklődtek irántam/irántunk.Másik részről pedig meghaltak..Mit is mondhatnék még?-tűnődtem el majd Harry-re néztem akinek az álla már a földet verdeste.
-Mi az?-kérdeztem nevetve.
-Hogy..hogy..ennyi mindenen keresztül mentél ami rossz és még normális vagy..-makogta.
-Rohadt messze vagyok a normálistól.-erőltettem egy mosolyt.
-Loren ne mond ezt.-csukta be vége a száját.
-De legalább tudod,hogy nem hiába vagyok ilyen..pszichológushoz is jártam ha már itt tartunk.-közöltem könnyedén.
-Életemben egyszer én is voltam pszichológusnál..és megszabadított pár dologtól.-nevetett fel.
-Ugye nem valami olyan dolog,hogy a túl sok rajongó miatt elkezdtél alkoholizálni?-vettem viccesebbre a figurát.
-Nem,ez még a hírnév előtt történt.-mondta.
-Jaaaaaaa.Ne haragudj..
-Nem,semmi baj.-mondta kedvesen.Akkor feltehetek pár sablon kérdést?-tért át egy másik témára.
-Igen,nyugodtan.
-Mi a kedvenc színed?
-Őőőő talán az ilyen alapszínek mint fekete,szürke,kéknek különböző árnyalatai és a fagyi színek.
-Én is előnyben részesítem a feketét.-nevetett fel.Következő kérdés..ki a kedvenc együttesed vagy énekesed?
-Nem sértődsz meg ha nem azt mondom,hogy a One Direction?-mosolyodtam el.
-Nem.-mosolygott vissza.
-Hát..-néztem végig magamon aztán megálltam a pólómnál végül elkezdtem mutogatni rá.
-Loren jól vagy?-vizslatott Harry.Miért húzogatod a pólódat?
-MERT RAJTA VAN A KEDVENC EGYÜTTESEM!-kiabáltam mint valami idióta.
-Ahaaaa szóval a Rolling Stones a kedvenc együttesed.-esett le neki.
-Igen.-vigyorogtam
-Kedvenc helyed itt Londonba?-mintha direkt tenné fel ezt a kérdést.
-Hát..nem igazán ismerem még a várost deee a közeli Starbucks.
-Na ne..egy kávézó a kedvenc helyed?-képedt el.Loren..úgy látszik,hogy meg kell mutatnom Londont.-határozta el az ötletét.
-Nekem végül is..Hát jó Harry de mikor?-kérdeztem.
-Nem tudom de ez így nem mehet tovább!-jelentette ki majd felállt és magával húzott.
-Harry hova húzol ennyire?-siettem utána.
-Majd meglátod.-úgy lépkedett mintha sietnénk valahova..sőt már nem is lépkedett hanem futott.FUTVA GYALOGOLT!
Az emberek érdekesen néztek ránk az utcán.Főleg szerintem azért mert egy napszemüveges sapkás srác húz maga után egy lányt.De lehet,hogy azért mert felismerték Harry-t és teljesen kivannak akadva,hogy egy lánnyal látják.Őőőő?!
Végül lassított a léptein és elengedte a kezem.Egy romos épület előtt álltunk meg.Se mellette se mögötte se előtte nem volt ház.
-Őőő.-szólaltam meg.Harry,ez most mi?-fordultam felé a kérdésemmel.
-Ez az én kedvenc helyem.-mosolyodott el.
-EZ?-képedtem el.Ne haragudj meg de ez egy romos épület..
-Csak kívülről tűnik annak..-vigyorgott.Na gyere bemegyünk.-húzott magával.
Felmentünk a lépcsőn és bementünk a rohadt nagy tölgy fa ajtón.És igaza volt Harry-nek.A hely nem azt mutatta mint kívülről.Belül mindent modern és letisztult volt.Fiatalok lézengtek mindenhol..Az épületnek két szárnya volt és előttünk egy lépcső.
-Erre csak kiállítások vannak.-mutatott az egyik terem felé.Arra pedig egy bár.-mutatott a másik terem ajtaja felé.De mi felmegyünk az emeletre.-kacsintott rám.
Felbotorkáltunk a lépcsőn de zárva volt az ajtó.
-Hát ennek annyi..-szomorodtam el.
-Dehogy.-nézett rám értetlen fejjel Harold.
-Harry be van zárva az ajtó!-mondtam.
-Persze,hogy be van..Hisz nem akarom,hogy idegenek mászkáljanak itt.-háborodott fel.
Elállt a lélegzetem..EZ A SAJÁT EMELETE? VAAAGY SAJÁT RÉSZE VAN EGY KULTÚRHÁZBÓL?
-Harry..-pislogtam nagyokat.Ez a tied?-tettem fel a kérdést amire igazán egyértelmű volt a válasz.
-Igen.-vette elő a kulcsot és kinyitotta az ajtót.
Hát..ugyancsak elállt a lélegzetem a látványtól.Amit előről mutatott magából az épület az kb azt a hatást keltette bennem,hogy ide soha nem megyek be.Ez egy horror ház..de ami most elém tárult.A terem vagy szoba egyik teljes fala végig üvegezve volt és így gyönyörű látványt nyújtott a Big Ben-re és a London Eye-ra.
Harry előtt rontottam be az ajtón aki el is nevette magát.Oda futottam az ablakhoz és csak ámultam.
-Te.Jó.Isten!-mondtam leeső állal.
-Na tetszik?-kérdezte vigyorogva.
-Hát ez..ESZMÉLETLEN.-kiabáltam.De hogy lett egy ilyen hely a tied?
-Elég sokat jártam ide még régebben..de akkor ide fel nem lehetett jönni és egyszer valamelyik tag mondta,hogy a fenti rész eladó de már nagyon régóta.Én meg megvettem..-közölte minő egyszerűséggel.
Mellesleg az emelet be volt rendezve.Minden volt benne amire egy átlag embernek szüksége van..de mégse keltette azt,hogy ez egy lakás.
Én még mindig szerelembe esve bámultam a tájat mikor Harry elkezdte magyarázni ezt az egészet.
-Ide jövök fel ha bármi bajom van..esetleg csak egyedül akarok lenni.
-És sokszor van ilyen?-fordultam felé.
-Elég sokszor..-meredt maga elé.
Sokáig néztem Harry arcát..vagyis csak a profilját,és ahogy kimondta ezt a mondatot a hangulata megpecsételődött.Viszont a csendet megtörte a telefonom rezgése.Én is összerezzentem Harry pedig vizslatta az arcomat,hogy mi történt.
Hál Istennek Louis volt az..sms-t írt a mai nappal kapcsolatban.
Patkááááslááány:D régóta nem hívtalak így..hmm,itt az ideje.Eléd megyek 5-re az úgy jó? melegen öltözz sokáig maradunk;) xx. BB.
Elmosolyodtam és ennek jeléül Harry is.Megnyugodott vagy nem tudom,hogy nem Mark az.
Viszont Lou miért BB-t írt az sms végére?
-Harry..-néztem fel a telefonomból.
-Tessék?
-Louis-nak jelent valamit a BB? Vagyis..mi köze van hozzá?-kérdeztem.
-Boo Bear.-mosolyodott el.Nem olvastál utánunk ugye?-nevetett fel.
-Hát..hogy őszinte legyek.Nem.-hajtottam le a fejem mert éreztem,hogy elvörösödök.
-Ne nee ne vedd magadra.-emelte fel a fejem.Hál Istennek,hogy nem olvastál utánunk.-villantott egy Colgate mosolyt.
-Cameron már úgyis megtette helyettem.-nevettem fel.
-Na látod.
-Viszont,mennünk kéne..vissza kell érnem.-mondtam.
-Hova?-kérdezte értetlen fejjel.
-Louis-val találkozom és előtte még haza kell mennem..-félve mondtam el neki de nem akartam hazudni se.
-Ja..-üres lett a tekintete.Rendben,menjünk.-összeszedte a cuccát ami volt és az ajtó felé vettük az irányt.Harry kitessékelt az ajtón majd becsukta azt mögöttem és elindultunk vissza Came-ékhez.
-Köszönöm szépen ezt a délelőtt délutánt.-mondtam Harry-nek az ajtóban állva.
-Ugyan.-legyintett,majd leszedte magáról a napszemüveget és a sapkát.Jó legyél Loren,majd hívlak.-még egy utolsót rám mosolygott és csalódottan vette az irányt a kocsija felé.
Sajnáltam abban a percben Harry-t és oda mentem volna hozzá,hogy miért ilyen? ne legyen ilyen..de nyitódott mögöttem az ajtó és a még mindig pizsamás Came landolt a kezemben.
-NA MILYEN VOLT?-kiabálta vigyorogva.
-Menjünk be..-javasoltam mivel Harry még nem szállt be a kocsijába és mindent hallhatott volna.
-Baj van?-kérdezte Came.
-Nem nincsen..
-Biztos?-fürkészett Cameron.
-Igen.-erőltettem egy műmosolyt.Viszont Came nekem sietnem kell..majd beszélünk.-nyomtam egy puszit az arcára majd kilibbentem az ajtón.
Nagy meglepetésemre Harry kocsija még mindig ott volt.Azt hittem,hogy rajongókkal van de nem..A kocsija mellett ült és nyomkodta a telefonját.
-Harry mi a baj?-álltam meg mellette.
-Nincs semmi baj.-nem nézett fel tovább nyomkodta a telefont.
-HAROLD!-kiabáltam rá.
-LOREN HAGYJ BÉKÉN.-viszonozta a kedvességem.
-Hát jó,legyen..-cinikusan felnevettem majd elindultam hazafele.
Kedvtelenül léptem be a házunkba,majd láttam ahogy anyu kiszáguld a konyhából ezért kiszedtem a fülhallgatót a fülemből.
-Sziaaa kicsim.-nyomott egy puszit a homlokomra.
-Hali..-köszöntem vissza majd lehajoltam,hogy levegyem a cipőm.
Sikeres cipő levétel után anyut ott is hagytam egyedül és felmentem a szobámba.
Ledobtam a cuccomat az ágyra a ruhámat kiszedtem a táskámból és bedobtam a szekrényembe.Ezek után én is ledobtam magam az ágyamra.Leszedtem a kötést a kezemről mert már nem bírtam..a sebem már szinte majdnem meggyógyult.Az a majdnem az elég távolt áll mondjuk a teljesen meggyógyulttól..na nem baj.
Magam mellé kaptam a telefonom és elterültem az ágyamon mint egy elefánt.Nem tudom,hogy jönnek ilyen hasonlatok az eszembe.Ránéztem az órára,dél volt még csak.Louis-val 5-kor találkozom addig még van egy csomó időm.Olyan kényelmes volt az ágyam,hogy legszívesebben elaludtam volna....
-Loren.-rázott meg apu.Loren!-kiabálta a nevem.
-Ajjjneeemáááár.-dünnyögtem.Mi van?-nyitottam ki résnyire a szemem.
-Elaludtál kicsim.-mosolygott rám.
-HÁNY ÓRA VAN?-ültem fel.
-Délután 3.-mondta.Gyere készen van az ebéd..-távozott a szobámból.
Huhh..már azt hittem,hogy elkéstem.De még fürdeni is lesz időm..és hajat is moshatok.Remek.
Lebaktattam a lépcsőn és oda ültem az asztalhoz.A szokásos dolgok mentek..a konyha a feje tetején mert anyu az új Gordon Ramsay csak női változatban,apu kiröhögi,én pedig nyomott hangulatban ülök és támasztom a fejem.Tök kussban voltam végig és enni is keveset ettem.Ez persze szemet szúrt a szüleimnek is de abban a pillanatban ez nem érdekelt.Egész végig Harry viselkedése járt a fejemben..
-Köszönöm szépen.-álltam fel az asztaltól és kifele vettem az irányt.Hál Istennek ilyenkor nem állítanak meg a szüleim,hogy: Hova,hova? hanem engedik had menjek.
A szobámba felérve rögtön a fürdőbe mentem,megengedtem a kádba meleg vizet és befeküdtem.Becsuktam a szemem és lebuktam a víz alá,hogy vizes legyen a hajam.Amikor feljöttem a víz alól hirtelen Harry arca villant meg előttem.Gyorsan megtöröltem a szememet és örömmel konstatáltam,hogy ez csak egy hülyeség volt..
A sampon után nyúltam nyomtam egy keveset a tenyerembe majd lassan elkezdtem belemasszírozni a fejbőrömbe a kókusz illatú olajat.
Sokáig lehettem bent a kádban mert amikor észrevettem magam már hideg volt a víz.A törülközőmet kerestem amit végül megtaláltam és kiszálltam a kádból.A hajamat hagytam had csöpögjön belőle a víz és,hogy hű legyek magamhoz csurom vizesen mentem ki.Szokásomhoz hívően.
A szekrényem előtt dekkolhattam egy jó ideje már,hogy mit vegyek majd fel..Lou azt mondta,hogy melegen öltözzek..de az most mit jelentsen? Végül is egy viszonylag 'meleg' szettre esett a választásom.Gyorsan felöltöztem majd rohantam be a fürdőbe,hogy megtudjam csinálni a hajam és ne kelljen megvárakoztatnom Louis-t.
Beálltam a tükröm elé és nem ismertem magamra..Évekkel ezelőtt úgy néztem ki mint egy igazi kurva..most meg,mint egy nő.
A hajgöndörítőmet bedugtam a konnektorba és megvártam míg elég forró lesz ahhoz,hogy elkezdjem csinálni a hajamat.Végül már annyira szorított az idő,hogy szinkronba csináltam a sminkemet és a hajamat is.Ránéztem az órámra és pont 5 óra előtt készen lettem.A fontosabb dolgaimat betettem a táskámba,magamra aggattam a szokásos kiegészítőimet is és lementem az emeletről.Anyáékkal tudattam,hogy hova megyek és kivel és,hogy nálam van a telefonom aztán kiléptem az ajtón és pont akkor jött szembe velem Louis.
-Hűűűűűűű.-lépett egyet hátra,hogy tetőtől talpig végig tudjon rajtam nézni.Eszméletlen vagy.-nyögte ki.
-Hát..nem is.-pirultam el.De azért köszi.-mosolyogtam.
-Hihetetlen,hogy ilyen pontos vagy.-nevette el magát.
-Megszoktam.
-Na akkor menjünk.-húzott le a lépcsőn.Úgy látszik ma mindenkinek olyan kedve van,hogy húzogasson.
Louis-t nem érdekelte,hogy nincs rajta se sapka se napszemüveg.Próbált(!!!!) elvegyülni de nem sikerült neki.Ahogy megtettünk egy egy utcát jöttek az elvetemült rajongók és autogramot kértek meg képet.És ami meglepett,hogy az egyik lány KÖZÖS KÉPET KÉRT VELEM LOUIS-VAL!Jól esett,hogy nem vesznek engem semmibe.Jó egy ember..de akkor is!
-Na jó.-ült le egy padra Lou.Elfáradtam.-nevette ki magát.
-Nehéz dolog ez a hírnév.-ültem le mellé és miközben Ő kifújta magát én megigazítottam a karkötőimet.
-Jé..pont ilyenje volt Harry-nek is.-nézett fel és rámutatott a bőr karkötőmre.
-Volt?-néztem rá kérdően.
-Igen..elhagyta.Pedig az a szerencse karkötője volt..-görbült le Lou szája.
-Hol hagyta el?-faggattam.
-Azt hiszem akkor láttam utoljára a kezén amikor azt hitted,hogy össze fogunk verekedni mert elvitte a telefonomat.-ült fel.
A FENÉBE,LEHET HOGY HARRY KARKÖTŐJÉT TALÁLTAM MEG ÉS VETTEM FEL A FÖLDRŐL?
Imádom*.*:D
VálaszTörlésbaszus, uristn de imadom. <3
VálaszTörlésvarom a kovetkezot! :)