Jó olvasást:)
xx L.
***
Mikor beértünk a házba elállt a lélegzetem,de ahogy láttam nem csak nekem..a szüleimnek is.Minden olyan kifinomult modern volt de mégis voltak antik bútorok is.Stílusos volt.
-Loren,gyere fel velem megmutatom a szobámat.-húzott el Came a lépcső felé.Kinyitotta az ajtót és az állam a földet verdeste,de komolyan.Akkora volt a szobája mint nekünk kb. a nappalink.Na jó kicsit túlzok.Minden tiszta fehér volt,csak a fal volt halvány rózsaszín.Meglepődtem mert amikor még kicsik voltunk akkor a harsány színeket kedvelte és nem az ilyen halvány felé hajlott jobban.Neki is a szobája az utca felé nézett és volt egy erkélye,persze sokkal nagyobb mint az enyém.
-Gyere kiviszlek az erkélyre.-utasított.
-Úristen!Gyönyörű innen a kilátás.-mondtam.
-Ühüm,ezért választottam ezt a szobát.-válaszolt mosolyogva.
Körbe néztem a teraszról és megakadt a tekintetem azon a stadionon ami mellett elhaladtunk amikor jöttünk ide.Összevissza cikáztak a fények,és kicsit hallani is lehetett a koncertet.
-Te Came..-kezdtem.
-Igen?-nézett rám csillogó szemekkel.
-Mesélj már erről a One Direction-ről..-éreztem,hogy a föld alá süllyedek,hogy ilyesmit nem tudok.
-Ezt gondolom azért kérdezed mert eljöttetek a stadion mellett és láttad a rajongókat.-mosolygott.
-Igen,van benne némi igazság.
-Hát..igazából van ismeretségem és ha szeretnél akkor benézhetünk.-kacsintott rám.
-Honnan?-fagytam le.
-Megismertem a sminkesüket..és ugye tudod,hogy munkát kaptam.Szóval meglehet,hogy betudnánk lógni.-mondta,de láttam hogy a végén elbizonytalanodott.
-Came,remélem tudod hogy ez hülyeség.-nevettem fel.
-Igen,leesett.-röhögött.
Még egy darabig kint álltunk és megbeszéltük,hogy a vacsora után elmegyünk kicsit sétálni..majd lentről szóltak nekünk,hogy mehetünk is.
***
-Came..vigyetek magatokkal kabátot!Hideg van már ilyenkor.-utasított minket Ann.
-Jó persze viszünk,de nem a Világ végére megyünk.-komolytalankodta el a dolgot Came.
-Loren legyen nálad telefon,hogy eltudjunk érni.-mondta anyu.
-Mindig nálam van.-válaszoltam.
-Na akkor mi megyüüünk!-csukta be Came a bejárati ajtót de bent még mindig beszélt hozzám anyu.Nem baj.
-Szóval,merre szeretnél menni?-kérdezte Came.
-Nekem végül is mindegy.-válaszoltam.
-Akkor elmegyünk a stadionhoz.-húzott el engem egy másik irányba.
-Mit akarsz te ott?-kérdeztem tőle nevetve.
-Megvárjuk a koncert végét.-mondta teljesen egyértelműen mintha hülye lennék és nem tudnám.
-Nem értem..miért várjuk meg?Minek?-értetlenkedtem.
-Loren!Legyél spontán...nem kell mindig a dolgoknak úgy történniük ahogy mi azt akarjuk..nem kell mindent megtervezni.-oktatott ki Cameron.
Igen lehet,hogy ez a baj velem..hogy mindent előre megtervezek és nem hagyom,hogy a dolgok úgy történjenek ahogy nem én akarom.De most,hogy ide költöztünk ideje lenne ilyen téren változni.Mikor odaértünk a stadionhoz leültünk a járdának a szélére és figyeltük a fényeket.Bentről csak sikítozást lehetett hallani és azt ahogy bejelentették,hogy következik az utolsó dal.
-És mi van veled Loren?Tudom,hogy beszélgettünk de az mégsem ugyanaz.
Jogos volt a kérdés sok mindent nem mondtam el a legjobb barátnőmnek..hogy ne idegeskedjen miattam vagy ilyesmi.Elég sok dolgot ezzel kezdve..
-Hát..a múltra visszanézve nem épp a legjobb időszakomat éltem mikor elköltöztetek.-mondtam majd lehajtottam a fejem mivel tudtam,hogy most mi fog következni.
-Mit csináltál?
-Most az egészet mondjam el?
-Hát..őmm.Mondjuk igen.Mivel a legjobb barátnők vagyunk..remélem még mindig tudod.
-Persze..tudom.Csak szar erről beszélni.Na annyi a lényeg,hogy..-kezdtem de az épületből öt ugrándozó fiú lépett (?!) na jó..inkább futott ki.
-Mi a..?-kérdeztem.
-Loren..halkabban.Ők a One Direction.-súgta oda nekem.
Nem szóltam neki,hogy olyanok mint a hat évesek de ennek ellenére helyesek.A szemem azon a srácon akadt meg aki a répát evő haverjával viccelődött,aki fuldoklott már a röhögéstől.Minket nem láttak mert sötétben ültünk de mi tökéletesen láttuk amit levágtak a busz mellett.Feltehetőleg a turné buszuk mellett.Nem sokáig időztek kint mivel kicsapódott az ajtó és az őrült rajongók kezdtek futni felénk..ja..feléjük.Gyorsan fogták magukat és felfutottak a buszra majd bezárták az ajtót.
-Oda kellett volna mennünk esküszöm..-mondta Came.
-Miért?Úgyis ismerni fogod őket.-válaszoltam.
-Mert akkor előbb megismerkedünk és akkor már úgy megyek dolgozni,hogy ismernek.Érted?-vetette oda a kérdést.
Nem figyeltem akkor rá mert pont mellettünk hajtott el a busz..és valami megmaradt bennem.Ahogy a kis göndör és a répát evő haverja megnéz minket.Mintha ufó és angyal kereszteződése lennénk.Pár pillanat volt de akkor valami feltámadott bennem..Gondolatmenetemet Came szakította meg.
-LOREN!-kiabálta és végre abbahagyta az arcom előtti csettintgetést.
-Tessék?-fordítottam felé az arcom.
-Akkor benne vagy?-kérdezte.
-Mibe?-kerekedtek el a szemeim.
-Hogy velem tarts az első munka napomon egy hét múlva!-mondta.
-Ja,igen..persze.-válaszoltam.
-Figyeltél te rám?.-kérdezte nevetve.
-Hoooogyneeee.-nem mondanám,hogy hazudtam..csak kicsit.
-Na gyere,még a végén felfázunk.-utasított.
Felálltunk és elmentünk abba az irányba amerre a fiúk mentek,mondjuk ők busszal voltak.Mindegy.
Elég jól elbeszélgettünk Came-vel,elmeséltem neki azt a borzalmas évet amikor nem a legjobb társaságba keveredtem,hogy pszichológushoz jártam és,hogy lenne egy húgom.
-Lenne?ezt hogy érted?-kérdezte elkerekedett szemekkel.
-Születése után meghalt.-éreztem ahogy egy könnycsepp végig gördül az arcomon de gyorsan le is töröltem.
-Basszus..sajnálom.-Came szorosan átölelt.
Végre érezhettem,hogy nem vagyok egyedül és talán minden ugyanaz lesz mint régen..
Végül úgy döntöttünk,hogy vissza fordulunk mert kezdtünk fázni még kabáton keresztül is!Mentünk az úton és elhaladt mellettünk az öt ugrándozó-kiabáló fiú.Az egyik csak annyit kiabált ki az ablakon,hogy:
-VAAAAAS HAPPENIN'
Nem láttam a sötétben az arcát de muszáj volt ezen az egészen elröhögnöm magam.
-Zayn..-nevetett Came.
-Hm?-néztem rá elég idióta fejjel.
-Ez Zayn volt..a banda egyik tagja.Naaaa.Ne nézz már rám ilyen hülye fejjel.-röhögött és megbökte a vállam.
-Jóóóólvanna.
****************
-Ahh hol az az istenverte kulcs..CLARE!-kiabált apu anyunak aki még a kocsiban keresett valamit.
-Halkabban..a szomszédok.-súgtam apának.
-LESZAROM a szomszédokat.-nevetett rám.
-Jövök már jövök.-szállt ki anyu a kocsiból végre és megcsörgette a kezében a kulcsot.
Sikeresen hazaértünk.Még meg kell szoknom,hogy ezt a helyet nevezem az otthonomnak de ez hamar menni fog.
Felcaplattam totál fáradtan a szobámba közben még jóéjszakát kívántam apuéknak és bedőltem az ágyamba ruhástul.
********************************************************************************
1 HÉTTEL KÉSŐBB.
Reggel a telefonom csörgésére keltem.Ránéztem,hogy ki lehet ilyen korán..korán..egy óra volt.Came neve villogott a telefonom kijelzőjén,gyorsan felkaptam.
-Sziiiiiiaaaaaa!-hallottam a lelkes köszöntőt.
-Ahhh meghalook.Jóreggelt neked is.-mondtam eléggé érdekes mély hangon.
-Aha!szóval most keltél.-röhögött.Bocsi az ébresztésért.De két óra múlva remélem már készen leszel mikor indulunk..szóval háromkor előtted leszek,kocsival visznek minket.-hadarta el.
-Basszus..tényleg.Rendben összeszedem magam,majd hívj.-mondtam majd letettem a telefont.
Elhúztam a sötétítő függönyeimet és a fény remekül megmutatta a halvány kék falam másik 'oldalát'.Lent anyuék üdvözölték a költöztető kocsit.Végre megjöttek a cuccok.
Bementem a fürdőbe vettem egy jó meleg zuhanyt majd amikor kiléptem anyuval találtam szembe magam.
-Te jó Isten..-hátráltam egypár lépést.
-Ne haragudj Loren,de csak azért jöttem fel,hogy megérkeztek a cuccaid és,hogy most felhozhatjuk őket?-kérdezte.
-Hogyne..gyertek.-legyintettem egyet.
Gyorsan még kiszaladtam a szekrényemhez és vittem be magammal ruhát,hogy azért a költöztető fiú előtt ne törölközőbe flangáljak.Nem csuktam be a fürdőszoba ajtaját már magam se tudom,hogy miért.Épp akkor futott be az egyik srác,hogy behozzák a fürdőbe a szekrényt..de sajnos velem találkozott szembe aki egy sortba és melltartóba volt..Indultam volna a dezodoromért de hát sikerült belebotlani.Nem tudott megszólalni de amikor végre szóhoz jutott csak azt bírta hajtogatni,hogy sajnálom..úristen..nagyon sajnálom,jól vagy?
Nagyon boldog voltam,hogy végre minden bútor megérkezett és végre minden készen van..persze még hiányzik egykét apró dolog de már ígyis remekül haladunk.Már csak arra kéne rávenni anyuékat,hogy had kapjak egy zongorát a rajzolós állványom mellé.
-Na hogy tetszik?-dőlt neki az ajtófélfának apu.
-Mi hogy tetszik?-kérdeztem vissza.
-Hát az egész itt lakós dolog..megbarátkoztál végre vele?
-Szerinted?Végre mindennap láthatom a legjobb barátnőmet..és minden nagyon jó.-válaszoltam és egy enyhe mosolyt virítottam.
-Ennek örülök,de nem azért jöttem.Kész a kaja..gyere.-ellökte magát az ajtótól és elindult.
Lecaplattam apu után a konyhába és leültem az asztalhoz.Anya lassan tényleg kezdi úgy érezni magát mint egy profi szakács..ezt még gyakorolnia kell.
***
Még volt egy órám hátra Came érkezéséig.Felkaptam valamit a szekrényemből,nem gondoltam,hogy ki kéne nagyon öltözni.Csak egy farmert és egy bő pulcsit vettem fel.Felfogtam a hajam copfba és némi sminket feldobtam magamra.Hamar elment az idő és már telefonáltak is,hogy itt vannak értem.Leszaladtam a lépcsőn felkaptam a cipőmet elköszöntem apuéktól és kirontottam az ajtón.A kocsiban Came ült és egy számomra ismeretlen férfi.
-Sziiaaa.-üdvözölt.
-Sziaaa....sztok.-hangzott tőlem is az üdvözlés.
-Jaj igen..Loren ő itt Paul.-mutatott a kormánynál ülő fickóra.
-Paul ő itt Loren,de ez már egyértelmű.-válaszolta röhögve.
-Szia Loren.-nyújtotta hátra a kezét majd megráztam.Rendben,akkor mehetünk?Mindenkit felvettünk?-kérdezte Paul.
-Igen számomra ennyi.Mehetünk.-hangzott a válasz Came-től.
Mikor oda értünk a nem kicsi épülethez Came úgy közlekedett mintha már ismerős lenne itt.Én csak követtem őket és néztem a belém fúródó tekinteteket.Nem értem miért ilyen nagy az ellenszenv.Nem a barátnője vagyok egyiknek se.
-Gyere már Loren!-szólt rám Came.
Ahogy beértünk a terembe Came oda futott a 'főnökéhez'.Én csak lassan oda sétáltam majd neki is bemutatkoztam.
-Szia,Loren.-nyújtottam oda a kezem.
-Szia Hannah.-nyújtotta Ő is felém a kezét.Örülök,hogy megismerhetlek..akkor te lennél a vendég?
-Igen Hannah..ő a vendég.-nevetett Came.
Még jó ideig elbeszélgettünk Hannah munkájáról amikor benyitott az öt fiú a 'terembe'.
Az összes tag kikerekedett szemmel nézett rám.Majd az egyik felszólalt.
-A PATKÁS LÁNY!!!!!!-kiabálta lányos hangon.
nincs jobb orvosság, egyszerűen imádom. siess a következővel. <3
VálaszTörlésiiistenem mindjárt sírok:) <3 te meg gyógyulj <3
VálaszTörlés