No place like London #4.rész

Érdekes dolgok ezek.Annyira unatkozom,hogy egy nap kaptok 2 új részt!:D nem vagyok tök jóó arc?:D de viszont ehhez az kell,hogy esetleg így maradjon,hogy komiztok nekem a részek végén és esetleg (ha nagyon szépen nézek*-*) akkor feliratkozok nekem rendszeres olvasónak:) nagyon jó lenne:P na nem húzom az egészet,remélem ez már érdekesebb lesz.
Jó olvasást:)
xx.L.

***

Nem sok kellett nekünk anyával rögtön berontottunk a kapun és utána a ház ajtaját és szinte feltéptük.Egy bazi nagy tér tárult elénk mint előszoba,gyönyörű hajópadló szinte mindenhol,tágas és fényes nappali és anya örömére ugyancsak egy tágas konyha.Szinte már fel se mertünk menni az emeletre,de annyira kíváncsiak voltunk,hogy kettesével szedtük a lépcsőfokokat.Mikor felértünk négy fehér ajtót pillantottunk meg.Én persze rögtön kiválasztottam azt a szobát ami az utcára néz és még erkélye is van.Sőt még fürdő is volt benne aminek nagyon örültem.A szüleim szobája is hasonlóképpen nézett ki csak ők a kert felé néztek.Azonkívül volt még két szabad szobánk,az egyik állítólag dolgozó szoba lesz apának,a másikat pedig én szeretném magamnak berendezni.Hobbi szinten mivel szeretek zongorázni,és festeni is..szóval az egyik régi nagy álmom válna valóra ha végre lenne egy saját zongorám.Mikor anyával már teljesen kiörömködtük magunkat úgy döntöttünk,hogy lemegyünk apához.Ő még kint állt és a munkatársával beszélgetett akiről kiderült,hogy Joe-nak hívják.Hoppá,egyel több ismerős itt Londonban.

-Apa,nem jössz be?-kérdeztem tőle teljes feldobottsággal.

-De,de mindjárt csak még váltok egy-pár szót Joe-val.-válaszolta.

Úgy éreztem,hogy most jött el az idő,hogy felvigyem a cuccaimat.Hál' Istennek az alap bútorok bent voltak a szobákban,de úgyis tudtam,hogy lecseréljük de ameddig megjön a költöztető kocsi addig tökéletes lesz.Gyorsan kidobáltam a szekrényembe a ruháimat, a fehér fa íróasztalra lehelyeztem a laptopomat és így tovább.Anya jött be nem sokkal később az ajtómon.Persze nem kopogott.

-Loren,kicsim gyere..indulunk.-utasított.

-Őő? mégis hova?-kérdeztem vissza teljes meglepettséggel.

-Vásárolni.Tudod,most költöztünk be.-válaszolta mintha ez teljesen egyértelmű lenne.

-Oké.-fogtam magam és utána indultam.

Ám amikor leértünk a kocsihoz Joe már nem volt ott.Beültem és indulhattunk is bevásárolni ilyen alap dolgokat mint pl:kaja,tisztítószerek és stb.Még mindig úgy utaztam a kocsiban,hogy neki tapadtam a fél arcommal az ablaknak és amennyire tudtam kocsiból keresztül felfedeztem Londont.Megálltunk egy nagy bevásárlóközpont előtt és kiszálltunk.Mikor kivergődtem a kocsiból (beleakadtam a biztonsági övbe,gratulálok Loren) mindenhol tinilányokat és fotósokat láttam.Nem tudtam elképzelni,hogy mi iránt ez a nagy rajongás.Ám a lányok elkezdtek futni öt napszemüveges-pulcsis fiú után és a rajongók nyomában a fotósok is utat törtek maguknak.

-Loren..remélem te nem leszel ilyen.-tette a kezét a vállamra apu.

-Nyugodj meg.-néztem fel rá.Teljes őszinteséggel mondhatom,hogy nem.-nevettem el magam.

Amikor tiszta lett a terep végre el is indulhattunk bevásárolni.Igazából míg vásároltunk egész végig azon gondolkoztam,hogy kik lehettek ezek?Mert végül is így napszemüvegen keresztül elég helyesek voltak..főleg a csíkos pólós.Gondolatmenetemből anya ugrasztott ki.

-Loren.-tapsikolt előttem.Milyen színű festéket szeretnél?-kérdezte nagy boci szemekkel.

-Hát,lássuk csak.Nagyon halvány kéket ha lehet.-biccentettem.

-Ő,rendben akkor kevertetünk.-válaszolta majd apa után eredt közölve a válaszommal.

Én meg még mindig azon gondolkoztam,hogy kik lehetnek Ők.Ennyi rajongóval és fotóssal a nyomukba cikinek érzem,hogy nem tudom,hogy kik Ők.Nem sokat kellett gondolkoznom azon,hogy hogyan derítsem ki,hogy kik Ők mivel két rajongó pont visszafele jött a 'vadászatról'.Mindkettejükön virított a fehér alapon fekete betűvel írt felírat:ONE DIRECTION! <3 és alatta a bandatagok képe.Annyira ismerős volt ez az egész.Nem sok töprengés után rájöttem,hogy Came nekik lesz a sminkesük,vagyis a sminkes asszisztensük.Hm,majd ha nagyon szeretné akkor egyszer-egyszer elkísérhetem.Végül arra jutottam,hogy felhívom Ann-t.Kicsöngött és nem sokkal utána fel is kapta a telefont.

-Huu,Loren..de örülök,hogy hívsz.-mondta lelkesen.

-Szia,csak annyit akartam,hogy már itt vagyunk sikeresen megérkeztünk,most épp vásárolunk.-mondtam neki a helyzetjelentést.Esküszöm mintha az év meglepetésére készültünk volna.

-Őmm rendben,Clare-t tudnád adni és akkor vele megtudom beszélni.-mondta vagy kérdezte,nem tudom pontosan nem érzékeltem.

-Persze,akkor szia.-nem kellett sokat keresgélnem anyut rögtön megtaláltam,át is nyújtottam neki a telefon közbe tátogtam,hogy Ann az.Ott hagytam őket a telefonommal együtt és megkerestem aput.Megkérdeztem,hogy hogy halad és láttam rajta,hogy nagyon örül neki,hogy nem lettünk depressziósak a költözés miatt,és hogy minden a legnagyobb rendben jól haladunk a festékekkel is.Nem értettem,hogy miért lennénk depressziósak de oké.Kis idő után anya teljesen feldobódva tért vissza és a kezembe nyomta a telefonomat.

-Sietnünk kéne mert 8-kor jelenésünk van Ann-éknél.-mondta az esti programunkat.

-Clare..a jó festékért szenvedni kell.-mondta nevetve apu és nyomott egy puszit anyu homlokára.Én csak elröhögtem magam.

***

Sikerült a vásárlásból hazaérni még időben még volt hátra egy óránk.Én felvettem valamelyik normálisabb ruhámat és kezdtem magammal valamit.Begöndörítettem a hajamat és kihúztam tussal felül a szememet meg egy kis szempillaspirál és készen is voltam.Lementem a lépcsőn és megláttam anyut ahogy imitálja a konyhában,hogy ő Gordon Ramsay.

-Őőő,az Istenért se akarlak megzavarni de jól vagy?-mosolyogtam rá.

-Hogyne..épp az ötcsillagos konyhámban főzök nem látod?-mosolygott vissza rám.

-De,hogyne,és hogy haladsz Gordon?

-Remekül..de valamelyik idióta elbaszta a felfújtat.-morgott.

Itt már nem bírtam és olyan röhögésbe törtem ki,hogy apa azt hitte,hogy fulladozok.Igen valóban ilyen hangokat adtam ki.Apa elintézte anyut,hogy most már nyugodjon le indulnunk kell.Mindannyian beszálltunk a kocsiba és elindultunk a megadott cím felé.Út közbe megint nagy tömeget láttam egy stadion előtt,gondolom koncert volt.Özönlöttek velünk szembe ugyancsak a 'One Direction <3' feliratú pólós lányok.Kezdtem már nagyon kíváncsi lenni,hogy kik ezek.Igaz hallottam már róluk de egy számukat se ismerem és kezdem magam cikinek érezni.Mikor megálltunk és kiszálltunk megpillantottam (igaz,hogy a sötétben) Came-ék házát.Hát ha már a sajátunktól is elájultam akkor az övéjüktől majdnem azt hittem,hogy meghalok.Gyönyörű volt már kívülről is.Apu volt az a bátor ifjú aki becsöngetett.Csak annyit hallottunk,ahogy Came annyit mondd,hogy:

-Hagyjad anya majd én kinyitom.JÖVÖK MÁR!-kiabálta kicsit túlságosan is hangosan.

Mikor kinyitotta a bejárati ajtót majdnem összeesett,hogy ott lát minket..főleg engem a kapuban.Nem csinált mást fogta magát és szélsebességgel oda futott hozzám szinte átugrott a kerítésen és nagyon szorosan megölelt.Came nyomában Ann loholt aki pedig anyához és apához futott oda.

-JEEESSZUUUS NEM HISZEM EEEEL!-kiabálta Came.LOOOREEEEEEN.-és még jobban megölelt.

-Jójóó nyugi mielőtt megölnél.-hámoztam le magamról Came kezét.

-Úristen,hát te?hogyhogy,kiköltöztetek?-kérdezte csillogó szemekkel.

Csak bólintottam egyet és elkezdtünk együtt kint az utcán ugrálni.

-Na jól van ebből elég.Gyertek be.-utasított minket Ann.

Mi a szüleink mögött mentünk be még mindig egymás nyakába.Végre újra találkozhattam Came-vel és ez volt a legfontosabb most.