Basszus,hogy ez nekem miért nem esett le? #11.rész

RETTENTŐEN BOLDOG VAGYOK :DDDD lehet,hogy nem az én blogom az ahol összegyűlik 10 komment viszont engem már az is jó kedvre derít,hogy olvassátok és írtok véleményt;) de komolyan <3 ugye mondtam,hogy ezentúl a fejezetek elején lesz kép..hát most új dolgokra teszek szert:D ahol ilyen zöldes betű van az nem azért van mert béna vagyok és elcsesztem a betű színt:D az egy link ;) (aki nem tudná:D) ha arra rámentek akkor látjátok,hogy hogyan képzelek el dolgokat amit leírok:3 na ennyi,egy kis instrukció:)
Jó olvasást!:)
xx.L.

***

-Loren?Képben vagy?-mászott az arcomba Harry.

Leblokkoltam..lesokkolódtam mindent csináltam,csak azt nem amit kellett volna.Csodálkoztam,hogy Harry nem akadt ki vagy nem kért magyarázatot..hogy miért nem?Fogalmam sincs..lehet,hogy nem érdekli.

-Bocs..ne haragudj.-mentettem ki magam a helyzetből.

-Ezeken a képeken te vagy?-tette fel még mindig ugyanazt a kérdést.

-Nem vagyok rá büszke..-hajtottam le a fejem elkerülve a pillantásait.

-Mikori képek?-faggatott.

-2 éves képek..

-Szent Isten..-dobta vissza őket az asztalomra.

-Ne ítélj el kérlek..vagy de,tudod mit?Csináld azt amit jónak látsz..nekem mindegy.-huppantam le az ágyamra.

SZÓ NÉLKÜL MENT KI A SZOBÁMBÓL!SZÓ NÉLKÜL.

Egy ideig azt hittem,hogy lemegy anyámhoz aztán jól elbeszélgetnek..de amint leértem az emeletről és megkérdeztem anyut,hogy Harry hova ment..csak annyit felelt,hogy:Fogalmam sincs mi ütött abba a fiúba..feltépte az ajtót és csak úgy elviharzott.

Remek..legszívesebben ordibáltam volna..Magammal is,hogy mekkora idióta vagyok amiért elől hagytam azokat a fényképeket.De Harry-vel is amiért csak úgy kutakodik..jó mondjuk nem kellett kutakodnia mert ott kiabáltak szinte azok a fényképek,hogy:Haaarry nééézz meg minket.!! Ilyen fülbemászó idegesítő hangon..

Kedvtelenül mentem vissza a szobámba és csak ledobtam magam az ágyamra.A plafont bámultam mintha olyan sok érdekes dolog lenne rajta.Majd egy hirtelen ötlettől vezérelve elindultam a képek felé.Mintha egy régi ellenségemmel kéne megvívnom úgy közeledtem az íróasztal felé.Úgy döntöttem,hogy felvagdosom kis darabokra a képeket és felgyújtom.. vagy valami ilyesmi.Hoztam magamnak kellékeket..papírvágó kés,olló,gyufa,vagy kukás zacskó ha nem akarom elégetni.Inspirálás képpen kerestem egy jó rock CD-t és azt kezdtem el üvöltetni.

Nagyszerű érzés volt minden dühömet kiélni abban,hogy vághatok kedvemre és megszabadulhatok ezektől a rendkívül nyomasztó emlékektől.Bár ejtettem magamon egy sebet a papírvágó késsel..ami számomra elég súlyosnak nézett ki de abban a pillanatban nem érdekelt.Amikor ahhoz a képhez érkeztem amit Harry megtalált..akkor egy nagy gombóccal kellett megvívnom a torkomban.De amilyen gyorsan csak tudtam apró darabokra vágtam.Szerintem túl hangos voltam mert anyu lentről feljött..

-Loren kérsz csokis..TE MI A SZENT ISTENT MŰVELSZ?-csodálkozott el.

Nagyon aktív voltam a munkámban ezért először meg se hallottam..majd kisöpörtem a kósza hajszálaimat az arcomból és felnéztem anyura.

-Rossz emlékektől szabadulok meg..-válaszoltam.

-Őmm..a Mark-os rossz idők?-kérdezte félénken.

-Igen..-majd visszatértem ahhoz amit elkezdtem és tovább vagdostam.

-Megvágtad magad?-jött egy kicsit közelebb.

-Igen,de nem fontos..nem lényeges,nem fáj.-toltam el magamtól.

-Loren vérzel..-állapította meg mintha nem tudtam volna.

-NEM MONDOD?????-háborodtam most már fel pedig tudtam,hogy nem érdemel meg ilyen hangnemet.

-Mióta vérzel kislányom?-vette komolyabbra a formát.

-Hát.. mittudomén' vagy 10 perce nem akar elállni..-mondtam.

-Na jó..ez így nem jó.-kelt fel mellőlem.Öltözz megyünk a kórházba..-mondta majd kiviharzott a szobámból.

Minek menjek kórházba?Csak egy véletlen apró seb..nem halok bele.De ha megint anyu miatt leégünk mint a múltkor..amikor csak úgy véletlenre mentünk be a kórházba..akkor felrobbanok és nyilvánosan kezdek el vele ordibálni.

Azt vettem fel ami a kezembe akadt.Persze elhagyhatatlan volt,hogy ne vegyem fel a bőrkarkötőmet.Figyelnem kellett arra,hogy ne vérezzek össze semmit..mivel még mindig dőlt a kezemből a vér.Végül megelégeltem és a zsepire ráhúztam egy kesztyűt.Igaz annyira idiótán néztem ki azzal a kesztyűvel a kezemen,hogy az hihetetlen de így legalább azt vérzem össze és nem a ruhámat.

-Minek van rajtad kesztyű?-jött le a lépcsőn anyu.

-Mivel dől a kezemből a vér..-mondtam miközben bekötöttem a cipőfűzőm.

-Aha..értem.DRÁGÁM ELMENTÜNK!-kiabálta apunak aki a nappaliban ült.Vagyis feküdt..szóval aludt.Áh,mindegy.Nem hallotta meg.

Az utunk a kórházig viszonylag csendesen telt.Csak a rádió szólt..és természetesen pont kifogtam azt az órát mikor 'One Direction órát' tartottak.Reménykedtem,hogy már közel vagyunk a kórházhoz de nem..ölt engem Harry hangja.Szinte éreztem ahogy bemászott a fejembe és most ott rendetlenkedik.De végre anyu lassított én pedig még azelőtt szálltam ki,hogy teljesen leállította volna a kocsit.

-Loren hova futsz?-kérdezte miközben szállt ki a kocsiból és bezárta azt.

-Siessünk..fáj a kezem.-füllentettem..természetesen ahogy kimondtam a 'fáj' szót rögtön elkezdett futni velem a kórház bejáratáig.Ott aztán vitázott egy sort az öreg nénivel,hogy minket hozzanak előre mert haldoklom.Ami elég vicces volt mert még a lábamon álltam és ezt az öregmuksó is levette.Na mindegy..szülők.

Majd 20 perc ácsorgás után végre sorra kerültem.Anyu mint egy bolha ide-oda ugrált kérdezgette,hogy jól vagyok-e nem kérek-e valamit..nem sikerült lenyugtatnom.

-A LÁNYOM HALDOKLIK!-esett neki a dokinak aki rám nézett és elmosolyodott.

-Igen,haldoklom..és nem bírok már talpon maradni..-hülyéskedtem el a dolgot amit a doki rögtön levett.

-Mi történt?-kérdezte tőlem mert tudta,hogy tőlem normálisabb választ kap.

-Vagdostam..-itt furán nézett rám.Khm..Képeket vagdostam.-fejeztem be a mondatot.És sikerült megvágnom magam..-mutattam fel a kesztyűs kezemet.

-Igen,lássuk csak..levenné aaaa kesztyűjét?!-nézett rám elég értetlenül.

-TÚL ÉLI??-pattogott még mindig mellettem az anyám.

-Hm..mivel okozta a sérülést?-nézett fel rám a doki miután megvizsgálta a kezemet.

-Papírvágó kés.-adtam az egyszerű választ.

-Rendben.-gurult hátra a székével.Nincs nagy baja..megmarad.-itt anyura nézett aki hálás pillantásokkal ajándékozta meg a dokit.Viszont össze kell,hogy varrjam.-na és itt leesett az állam.JÓL VAGYOK DE ÖSSZE KELL VARRNI!

-De..de..de..ez csak egy ártatlan sérülés.-szabadkoztam.

-Igen viszont elfertőződhet.-jelentette ki.Inkább varrjam össze minthogy elfertőződjön nem?-nézett rám.

-De..-adtam be a derekam.

Végül 1 óra kórházban töltött idő után veszélymentesen léptem ki a fotocellás ajtón.Anyu is már megnyugodott és bocsánatot kért a recepciónál ülő öreg egyedtől szóval mehettünk a dolgomra.

-Remélem most már tudod,hogy hirtelen felindulásból nem kezdünk el vagdosni..főleg nem dühtől mert ez a vége!-mutatott rá a kezemre.

-Jól van jól van..-helyeseltem.Nem fog többször előfordulni.

-Ti hol voltatok?-lépett apu elénk mikor hazaértünk.

-Kórházba.-mondtam egyszerűen.

-Hol?-nézett rám elég érdekes arccal.

-K-Ó-R-H-Á-Z-B-A.-betűztem el neki hátha így majd megérti.

-Miért?

-Apró kis baleset.-mutattam a kezemre.

-Akarsz róla beszélni?

-Később..-mosolyogtam rá.

-Jó,mert volt itt valaki.-mondta.

-Kicsoda?-kiváncsiskodtam.

-Lewis..nem Leewus?Neeem.-próbálkozott.

-Louis?-kérdeztem.

-IGEN!Téged keresett.-mosolyodott el.

-Nem hagyott üzenetet?-reménykedtem.

-Nem tudom..arra nem emlékszem.Nem.

-Apa te beszívtál?-röhögtem el magam.

-Nem tudom..nem.-adta a választ.

-Akarsz róla beszélni?-vetettem felé ugyanazt a kérdést amit az előbb tőlem kérdezett.

-Nem.Nem tudom..-nevette most már Ő is el magát.

-Na jó ez reménytelen..-kötöttem ki a cipőfűzőmet.Ha szeretnél valamit..tudod hol találsz.-néztem vissza rá majd felmentem a lépcsőn.

Fura,hogy Louis keresett.Mondtam neki,hogy majd én hívom..Nem baj,írok neki egy sms-t.

 Bocsi,hogy nem voltam itthon csak kórházba voltam.Holnap találkozunk?;) xx Loren.

Ahogy elküldtem az sms-t Cameron hívott is.

-Loren..engem itthon megettek!-hangzott a vonal túlsó végéből.

-Tudtam Came,tudtam!-nevettem ki.Amúgy engem is ne aggódj..-mondtam.

-Igazából nem mehetek sehova..de vendégeket fogadhatok.Szóval..nem akarsz átjönni?-ajánlotta fel.

-Hát..-néztem végig magamon,végül is fel voltam már öltözve..a kezem az egy másik téma,áhh átmegyek.Végül is rendben..oké.Fél óra múlva ott vagyok.-adtam a választ majd leraktam.

A táskámba beleraktam a telefon töltőmet mert ahogy láttam már szeretett volna lemerülni majd lebotorkáltam a lépcsőn és közöltem a szüleimmel a tervemet.

-Elmegyek Came-hez jó?

-Biztos,hogy Came-hez mész?-vizslatott apu.

-Igeeeeen.Bízz már meg bennem.-nevettem ki.

-Tudod elég nehéz..azok után ahogy ma hazaértél.-mondta és teljesen igaza volt..

-Loren sötétedik..-szállt be anyu.

-És?Akkor már megáll az élet?-szemtelenkedtem.

-Nem,csak akkor elviszlek.-ajánlotta fel.

-Ja..rendben,köszi.-öleltem meg és nyomtam egy puszit az arcára.

8 óra volt..inkább most írok sms-t Came-nek,hogy előbb megyek mint később.Mégis jobb ha odaérek 8:10-re mint 9-re.

 Camee,anyu eltud dobni.10 perc és ott vagyok.xx.Lor.

Jött vissza a válasz..

 Remeeeeeek.Amúgy nem alszol itt?:D xx.C.

Hát..végül is nekem van kedvem.Hogy anyuéknak mennyire fog tetszeni az ötlet azt nem tudom..

-Anyuuuu.-ültem fel a konyhapultra ami már a törzshelyemmé vált.

-Úristen Loren..mit akarsz?-nézett rám.

-Ott aludhatok Came-éknél?-néztem rá boci szemekkel.

-Mit bánom is én..Legyen.-adta be a derekát.

-Hű..-csodálkoztam el.Ez gyors volt.

-Netán legyen lassú?-nevetett fel.Ellenkezzek veled?-kérdezte.

-Nem,nem..-hadonásztam a kezemmel.Mindjárt indulhatunk csak akkor bedobálok pár ruhát a táskámba.

 Közbe megírtam Came-nek,hogy ott aludhatok.Felszaladtam a szobámba és ami éppen a kezem közé akadt gyorsan bedobtam.Leszaladtam a lépcsőn ÚJRA visszavettem a cipőm és intettem anyunak,hogy mehetünk.Aputól annyi volt az elbúcsúzásom,hogy a telefonom a fülemre lesz ragasztva nyugodtan zaklathat,és ha véletlen nem veszem fel akkor csak elmentem a mosdóba.Vagy éppen alszom.

***

-Cameeee!-borultam legjobb barátnőm karjaiba.

-Loriiiiii.-ölelt át.ÚRISTEN!MI VAN A KEZEDDEL?-képedt el.

-Már te is?-néztem rá idióta fejjel.Meg van..nincs semmi baja.-nyugtattam meg.

-Hahahahaha.-nevetett fel ördögien.Remélem is,hogy jól van..-nézett rám fenyegetően.Mellesleg Szia Clare!-köszönt oda anyunak aki még mindig ott állt a kocsival.

-Szia Cameron!-köszönt ki anyu az ablakon.

-Na anyu..-hajoltam be az ablakon.Holnap valamikor délután érkezem,addig telefonon elértek.-kacsintottam rá majd nyomtam egy puszit az arcára.

-Rendben Kicsim..jó legyél.-és ezzel elhajtott.

Hát nem törte sokat magát.

Ahogy beértünk a házba Came anyukája Ann állt meg előttem és végig kérdezgetett arról,hogy engem is megbüntettek-e.Válaszoltam,hogy nem megbüntettek hanem csalódtak bennem..Totálisan egyetértett a szüleim módjával és elgondolkozott rajta,hogy Ő is alkalmazza ezt a nevelési módot.Majd megkért minket,hogy legyünk normálisabbak és utunkra eresztett.Felmentünk Came szobájába AHOL OTT VOLT ZAYN ÉS LIAM!

Nyugisan sétálok be és meglátom őket..első reakció: mi a szaaaaaaaaaaaaar? második:oda futottam hozzájuk és megöleltem őket.

-Sziaaa Loreeen!-borultak mindketten a nyakamba és viszonozták az ölelésemet.Miért van bekötve a kezed?-képedtek el.

-Hát ti?-vetettem oda az egyszerű kérdést,majd folytattam..Ha még egyszer valaki megkérdezi,hogy mi van a kezemmel az halál fia..-mosolyogtam rájuk.Jól vagyok.

-Hmm.akkor jó.-mosolyodtak Ők is el.Amúgy,ha Cameron nem jöhet..akkor mi jövünk.-válaszolt Zayn.És mivel tudtuk,hogy jössz..ezért magammal hoztam Liam-et.

-Nagyon aranyos gesztus.-mosolyogtam rá.Mellesleg megtudtátok,hogy hol volt Niall?-kérdeztem a két fiútól.

-Igen..-röhögtek össze.Az egy vicces dolog.

-Na?-kiváncsiskodtam.

-Niall.-Zayn nem bírta nevetés nélkül elmondani.Egy Mc'Donalds parkolójában aludt.-tört ki belőle újra a nevetés.A rajongók ébresztették fel.-fejezte be Liam.

-Úúúristen.-kezdtem el én is nevetni.De hogy került oda?

-Fogalmunk sincs.-felelte Zayn.

-Legalább meg van.-mondta Liam.

***

Épp filmet néztünk mikor megszólalt a telefonom.

-Loren..halkítsd le azt a szart.-szólt hátra Zayn.

Jó hát a hülye értesítők..még mindig nem jöttem rá,hogy kell azokat eltörölni hogy ne legyen hangjuk.Jó persze le is halkíthattam volna de akkor ha apuék hívnak és nem veszem fel most már a rendőrséget is rám küldik.

És ez éppen egy sms volt Lou-tól.

 Mi??????KÓRHÁZBAN VAGY???????????!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Uhh,szegénynek nem mondtam,hogy ne aggódjon nincs semmi baj.Basszus.

 Szent Isten Louis:D nyugodj meg nincs semmi bajom..csak egy kis baleset történt.JÓL VAGYOK!:)

-Loren nem meg mondtam,hogy halkítsd le?-fordult hátra megint Zayn.

-Jóóóó nyugiii.-csitítottam.

 Jól van akkor..huhh..ne tudd meg mennyire megijedtem!:o de a holnapi találkozó áll?;)

 Igen Lou áll:DD de majd holnap reggel írok időpontot:) jóééjt<3 xx.

 Várom:D jóéjt neked is Loren:) xx <3

Zayn örömére végre sikerült letennem a telefont ami aztán 2 óráig meg se szólalt.Majd helyzetjelentést kellett adnom a szüleimnek,hogy élek.Mit ittam,mit ettem és éppen mit csinálok.Persze Zayn nem bírta ki,hogy ne ordítsa bele a telefonba,hogy:VAAAS HAPPENIN'???? Amire apa eszméletlen röhögésbe tört ki és megjegyezte,hogy nagyon szimpatikus neki ez a Zayn tigris.

-Tigris??-súgta oda nekem Zayn hülye fejjel amire csak legyintettem.

Szinte perc pontossággal mire leraktam Liam telefonja csörrent meg.

-Harry?-szólt bele Liam.

Megfagyott bennem minden..lefagyott a mosoly az arcomról.

-Hogy hol vagyunk?

REMEK!! TUTI MEGHALOK.

-Nem..nem kell ide jönnöd.

Huhh..szuuszáá Loren szuuuszááá.

-Itt van Came és Loren..

-Rendben,csáááá.

NA BASSZAMEG!

-Harry volt az,csak tudni akarta,hogy mit csinálunk és kikkel vagyunk.Nagyon unják magukat Lou-val és Niall-el.-mondta Liam.

-Akkor menjünk?-kérdezte Zayn.

-Hát lehet,hogy menni kéne..-húzta el a száját Liam.

-Akkor megyünk..fenébe.-túrt bele a hajába.Holnap jöjjek?-nézett Came-re.

-Ühüm.-bólogatott Came mint egy hálás kiskutya.

-Jól van akkor..Gyere Liam.-utasította majd megöleltek minket és kiviharzottak a szobából.

-Hűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűű.-esett le az állam.

-Mivan?-nézett rám értetlenül Came.

-Ti már így álltok?-képedtem el.

-Shhtt!Csak barátok vagyunk.

-Nem úgy néz ki.-nevettem el magam.

-Jó hát na..ti se úgy néztek ki Harry-vel mint a barátok!

-Ne hozd fel Harry-t témának..-komorodtam el.

-Miért ne?Köze van Harry-nek a kezedhez?-komorodott Ő is el.

-Csak egy kicsit..-válaszoltam.

-Loren?-láttam rajta,hogy választ vár..hogy valljak be mindent,és be is vallottam.

Came tudott Mark-ról..nagyon sokat meséltem neki róla.És Cameron jobban utálja Őt (még mindig) mint bárki mást.Ahogy kiejtettem a számon Mark nevét láttam a dühöt és a mérget a szemében.

-AZ A KÖCSÖG!!!EZ HIHETETLEN!-fakadt ki.

Még vagy 10 percen keresztül nekem osztotta,hogy Mark mekkora egy seggarc és hogy egyáltalán hogy bírtam ilyen emberrel összeállni.Nos,igen..ebben rohadtul igaza volt..Hogy voltam képes?

-De ez csak a levél..-hajtottam le a fejem.

-Miért volt más is?-kerekedtek el a szemei.

-Írt e-mailt..és hívott is.-csuklott el a hangom.

-MEGÜTÖM BASZKI!MEGÜTÖM.-már az ágyán ugrált és nem bírt magával.Teljesen magán kívül volt.

-Ezért voltam olyan fura mikor nem találtam a telefonom,mert akkor kaptam az e-mailt..és nem léptem ki belőle...tudod..a koncerten.-mondtam mire Cameron megvilágosult.

-Te...-nézett rám.

-Igen?

-Harry nem volt fura miután elájultál..Ő segített neked.Ő rakott fel a kanapéra viszont Louis találta meg a telefonod.És valamit babrált rajta aztán úgy adta oda Harry-nek hogy rakja el.

Úgy látszik engem szeretnek sokkolni az emberek..ezért volt olyan segítőkész Louis..ezért tartotta magát.Basszus..hogy ez nekem miért nem esett le..Buta Loren!Buta..