Ez te vagy? #10.rész

És itt is vagyok és az új rész is:D remélem mindenki örül neki:3 Legyetek aktívak és hagyjatok magatok után életjelet:D aki pedig masszív kommentelő NE HAGYJA ABBA:D K.<3 :D nem húzom ezt az egészet,remélem hogy tetszeni fog:]
Jó olvasást!:)
xx L.

***

-Na mivan?-dobta felém az amúgy egyszerű és lényegtelen kérdést Louis.

-Hát,valószínűleg meghalok..bár ez még nem biztos.-válaszoltam vissza.Láttam az arcán,hogy tudja és érzi,hogy mibe keveredtem és segítene de nem tud.

-Haza vigyelek?-ajánlotta fel.

-Ha nincs jobb dolgod..

-Oké,akkor haza doblak..nehogy már gyalogolnod kelljen.-és megajándékozott egy 1000000 pontos mosollyal.

Louis még gyorsan felöltözött és összekapta magát majd intett,hogy mehetünk.Indultam volna,de természetesen Harry nem hagyta.

-Loren..-kapta el a kezem.

-Tessék?-fordultam vissza és belefúrtam a tekintetem az övébe.

-Beszélnünk kell...-mondta komoran.

-Mit akarsz beszélgetni?Hívj fel telefonon..-válaszoltam cinikusan.

-Loren,beszéljük meg ezt komolyan..átmegyek hozzád.-jelentette ki.

-Azt se tudod,hogy hol lakom!-háborodtam fel.

-Majd megtudom valakitől..-legyintett.

-Hát jó..majd számítok rád,de most megyek.-téptem ki magam a szorításából.

Szinte az egész út hazafelé úgy telt,hogy nem szóltam hozzá a mellettem ülőhöz.És éreztem,hogy ez bántja Őt.De tudnia kéne,hogy nem rá vagyok most mérges..hanem erre az egész dologra.Louis nem tehet semmiről.

-Louis..-pillantottam rá mikor megállt egy piros lámpánál.

-Hm?-nézett rám kedvesen.

-Csak annyit akarok,hogy tudd hogy nem rád haragszom..hanem Harry-re..meg az egész szituációra.-közöltem vele.

-Loren én ezt eddig is tudtam.-mosolygott rám.Csak nem akartam erőltetni a beszélgetést ha te nem akarod.

-Jaj te!-nevettem el magam.Ne foglalkozz ilyenekkel,hogy én mit akarok és mit nem..nem mindig az a jó amit  én akarok...

-Ezt meg hogy érted?-pillantott rám de az utat is figyelte.

-Hát..hogy néha lehet,hogy én okozok magamnak rosszat..nem tudom pontosan,hogy mire értettem..Már semmit nem tudok.-nevettem fel kínomban.

-Aludj rá..-javasolta majd rám kacsintott.

Már közel voltunk a házunkhoz úgyhogy lassított.Mikor megállt egy öleléssel búcsúztam el tőle majd mondtam neki,hogy hívom és kiszálltam.Egy nagy gombócot éreztem a torkomban mikor a bejárati ajtó előtt álltam.Iszonyatosan féltem,hogy mi lesz a reakciójuk ha meglátnak..de végül benyitottam.

Végig sétáltam az előszobán de anyuék sehol..a konyhában se voltak és a nappaliban se.Felmentem a lépcsőn és benyitottam a szobájukba de ott se találtam őket.Elképzelésem se volt,hogy hol vannak.Így hát úgy gondoltam,hogy felhívom őket de először lezuhanyzom.Mikor benyitottam a szobámba végre megtaláltam őket.És..elég érdekes dolgot csináltak.Az ágyamon ülve sirattak engem.DE KOMOLYAN!Ültek az ágyamon és már szinte tervezték a temetésem.Jó,megértem nem jó érzés amikor a gyereked eltűnik és nem ad magáról életjeleket.De az ég szerelmére 18 éves vagyok!Hamarosan 19..és ennyire nem bíznak bennem.Mikor megláttak az ajtóban állva egy kő esett le a szívükről és oda szaladtak hozzám.

-Uram Isten Loren,jól vagy?-pásztázott végig anyu.Iszonyatosan megijedtünk..azt hittük,hogy meghaltál..-még mindig potyogtak a könnyei.

-Miért csináltad ezt velünk?-ölelt meg jó szorosan apu is.Lassan már nem kaptam levegőt.

-Nyugi,nyugi.Jól vagyok..élek.És sajnálom..-kezdtem bele a magyarázkodásomba.

-Hol voltál egyáltalán?Kikkel?-kérdezte anyu megrémülve.

-Hát..tudom,hogy most nem fogtok rám ismerni..-kezdtem és láttam,hogy mindkettejük nagyra tágult szemekkel néz.De inkább üljünk le..-javasoltam.

Elmeséltem nekik amit tudtam..ami megmaradt a tegnap estéből..bár az utolsó emlékem,hogy Harry-vel iszunk..a többire már nem emlékszem.Lehet,hogy jobb is lenne nem tudni..

A szüleim nem ismertek rám..láttam azt a dühös tekintetet,a csalódottságot hogy rám se ismernek.A helyzet az,hogy én se ismerek magamra..nem tudom,hogy mi ütött belém.Viszont a legjobb az egészben,hogy a szüleim nem bíznak meg a fiúkban.Remek..

-És Cameron?-kérdezte anyu.

-Came-ről egyelőre nem tudok semmit..-húztam el a számat.

-Úristen..-temette apu az arcát a tenyerébe.

-Nyugalom..felhívom.-jelentettem ki.

Annyit mindig is tiszteltem a szüleimben,hogy nem vesznek el ilyenkor semmit tőlem..nem tiltanak el semmitől.Maximum kicsit szorosabb pórázon leszek,de tudják,hogy azzal nem érnek el semmit ha elveszik a gépem vagy a telefonom.És ennek tényleg kifejezetten örülök..bár tudom,hogy most rohadt nagyot csalódtak bennem..de próbálom helyrehozni.

Elővettem a telefonom és végre megnéztem,hogy kiket rejt a híváslista.Tíz nem fogadott hívás aputól,tíz anyutól,öt Came-től,három Zayn-től,egy Louis-tól és az utolsó amin megakadt a tekintetem és elfelejtettem levegőt venni..megint úgy éreztem magam mint tegnap a buszon..az utolsó hívás Mark-tól jött.Próbáltam félre tenni az undort és a rosszul létet és végre felhívni Came-t.

-Teeessék?-hallottam Cameron nyomott hangját.

-Came?Jól vagy?-kérdeztem kétségbeesve.

-LOREN!-kiabált bele mire a háttérben meghallottam Zayn hangját is.

-Zayn is ott van?-kérdeztem kíváncsian.

-Hát..ezek szerint.-nevetett fel.Szent Isten,jól vagy?Egész este téged hívogattunk!

-Tudom,láttam..jól vagyok persze csak tudod..kicsit másnapos.-itt rápillantottam anyuékra és megkaptam a rosszalló pillantásokat amikre számítottam.

-Hát csoda,hogy jól vagy..iszonyat sokat ittál az este,és amiket leműveltél először Louis-val aztán Harry-vel..na az durva volt.-közölte.

-Nem szeretném tudni azt hiszem..-elsüllyedtem volna szégyenemben..de olyan mélyre amilyen mélyre csak tudok.

-A lényeg,hogy rendben vagy..én,hm..tulajdonképpen fogalmam sincs hogy hol vagyok.Zayn van itt mellettem és Liam..-mondta.Niall veletek volt?

-Nem,én Louis és Harry mellett ébredtem.Úgy tudtam,hogy Niall veletek volt..

-Nincs itt velünk.

-Remek..majd megkérdezem Harry-t tud-e róla valamit..viszont szerintem te is menj már haza..kitudja a szüleid milyen állapotban vannak.-javasoltam neki.

-Az lesz még egy szép menet..azt hiszem örökre toronyba zárnak és olyan leszek mint Fiona.-nevette el magát.Na majd beszélünk..puszi.-ezzel letette.

Anyuék a választ várták tőlem.

-Jól van.-mosolyodtam el.

-Hál Istennek..-fújta ki a levegőt mindkét aggódó szülőm.

-Loren..szeretném ha ma itthon maradnál.-mondta apu.

-Itthon maradok,nem megyek sehova.Max valaki jön hozzám..de nem lényeges.-legyintettem.

-Tudni akarjuk,hogy ki?-kíváncsiskodott apu.

-Nem,nem hiszem.Viszont most már kimennétek?-próbáltam tapintatos maradni.

-Hogyne..gyere szívem.-állt fel mellőlem apu és kitessékelte anyut a szobámból.

Becsuktam mögöttük az ajtót mert tényleg nehezükre esik,hogy nekik kelljen aztán bekapcsoltam a gépemet és benyomtam a rádiót is.Nem árt most egy kis relaxáció főleg,hogy iszonyatosan fájt a fejem és rosszul voltam,de nem annyira hogy ágyban kéne feküdnöm.

Végül úgy döntöttem,hogy beköltözök a fürdőszobába egy jó ideig.Magammal vittem a rádiót és a telefonomat is.Megengedtem a kádba a forró vizet és dobáltam mellé kis fürdősónak nevezett golyókat.Iszonyatosan jó illatuk van.Sok emlék fűz az ilyen fürdősó-golyókhoz.Mondjuk azokat felejtsük el amikor kiskoromban megakartam enni őket..az nem jó emlék.

Már tíz perce oldódhattam a vízben amikor kaptam egy sms-t.Pont a kád mellé helyeztem a telefonom szóval szinte meg se kellett mozdulnom.És láss csodát micsoda meglepetés Harold Úrnak eszébe jutottam..reménykedtem abban,hogy elfelejti a kis átruccanását.

 Lori,tényleg beszélnünk kell szóval..ne röhögj ki:D de..hol laksz?:$ xx Hazz.

Deeee hidd el élvezettel röhögök rajtad Harold.Végül úgy döntöttem,hogy jó lenne megtudni miket műveltem ott tegnap este..szóval megírtam neki.

 Elmondom hol lakom..de akkor muszáj leszel mindent elmondani;) Lori..ezzel még mindig nem tudok megbarátkozni:D mellesleg Fleet St 66. xx Loren:)

Vissza helyeztem a telefonomat a helyére de rögtön ahogy leraktam megint megrezzent.

 Mindent elmondok ha ezt akarod:D 6-kor ott vagyok. xx Hazz.

Azt se tudom,hogy most hány óra van! Oké..4 óra.Van még időm.Végre most már rezzenés mentesen vissza helyeztem a helyére a telefonomat és ellazultam.Élveztem ahogy az éppen hogy forró víz égeti a testem..nem durván,csak kicsit.És a kis fürdőgolyócskák illata..hát ahhoz foghatót én még nagyon nem éreztem.Egyszóval remekül relaxáltam mindaddig míg apu rám nem törte az ajtót..ha valami sületlenség miatt zavarta meg a relaxációs perceimet én bíz Isten neki esek!

-Loren..kicsim!-lihegett az ajtómban.

-Hümm?-néztem felé.

-Végre levelet kaptál!!!-ujjongott.

-Hát ez remek..szeretnél vizes lenni?!-hördültem fel.

-Hát..nem.Nem tudom.Nem vagyok hal hogy állandóan vizesnek kéne lennem.-mosolygott rám.

-Éppen megzavartad a relaxációmat.-hadonásztam a levegőben.

-Ijjjj én kérek elnézést.-húzta ördögi vigyorra a száját.Csak ennyit akartam..-közölte.A levelet leteszem az író asztalodra.-mondta majd ki is viharzott a szobámból.

Persze mintha még soha nem kaptam volna levelet..áááá imádom mikor csak úgy megzavarnak..mert imádják azt a pillanatot mikor 'Lorenteljesenkészenvanésterminátormódbaátkapcsol' csak hogy idegesítsenek.És nem ez az első eset.

Lassan teljesen kihűlt a vizem, és az idő is vészesen múlt úgyhogy a törülközőmért nyúltam és kiszálltam a kádból.Rossz szokásom,hogy csurom vizesen megyek végig a szobámon de na..ez van.Nem tudják belőlem kinevelni.

Egy egyszerű itthoni ruhába öltöztem fel,és a bőrkarkötőt most feke/fehér/pink karkötőkre cseréltem le.A hajamat csak egyszerűen összefogtam copfba.Nem öltöztem ki..mert minek?Elvégre nem életem nagy szerelmét várom.

Nem sok mindent kellett elpakolnom mivel tegnap óta nem voltam itthon így nem tudtam sok mindent szétszedni.Pedig szokásom.

Mivel sikerült felöltöznöm..(így 18 évesen ez nagy mutatvány) úgy döntöttem,hogy elolvasom a levelet.Kíváncsi voltam,hogy ki küldte.

Értetlenül bámultam magam elé mikor megpillantottam ÚJRA ÉS ÚJRA Mark nevét..nem hittem a szememnek.Mit akar ez tőlem?

Egy ideig nem mertem kinyitni a levelet mert a szó szoros értelmében kurvára megijedtem..féltem,hogy mit találok abban a borítékban.De végül erőt vettem magamon és felnyitottam.Hát nem kellett volna...

Képek voltak..képek voltak rólam,róla..vagyis rólunk.Még abból az időből amit én legszívesebben elfelejtenék..amit letagadnék..ami nem én vagyok.Annyira rossz volt ezeket a képeket látni,hogy éreztem ahogy a forró könnycseppek elborítják az arcomat.Irigylésre méltó tempóban száguldottak le a könnycseppek az arcomról.Iszonyat amit akkor műveltem..és nagyon bánom.

Végül a borítékot a képekkel együtt visszadobtam az asztalomra.Nem bírtam tovább nézni...

***

Már annyira untam magam,hogy inkább elkezdtem zenét hallgatni.Minden gondolatomat kint hagytam a picsába..csak azon voltam,hogy elfelejtsem azokat a képeket.Így bedugtam a fülhallgatót a fülembe és maxra tekerve a hangerőt gondolkoztam.Volt még időm..még egy teljes órám volt.

Nagyon megijedtem amikor valaki megérintette a vállamat.

-Harry?-lepődtem meg.

-6 óra múlt.-nevetett fel.

-Már?-csodálkoztam el.Bocsi elbambultam..-vettem ki a fülemből a fülhallgatót.Vagyis..elzenéztem?-vágtam hülye értetlen fejet.

-Semmi gond.-legyintett majd ugyancsak ahogy szokta most is megkínzott jócskán a mosolyával.

-Hogy jutottál be mellesleg?-csodálkoztam,hogy felért épségben..de tényleg.

-Anyukád engedett be,nagyon aranyos nő.

-Hogy a..az én..persze.-nevettem.

-Most mi van?Tényleg.-győzködött.

-Jó,jó..ha te mondod.-hagytam rá.

-Szóval..belekezdenék amiért jöttem..-váltott át komolyabb módba.

-Persze,hallgatlak.

Igazából nem mindenre tudtam figyelni..nem azért mert nem érdekelt..hanem mert..nem tudom.Ez a srác megbabonáz..elvonja a figyelmemet mindenről.Úristen..nem Loren.Szuuuszáááááá.

-Utálom,hogy azt hiszed csak hülyítelek..mármint.Utálom,hogy nem bírunk ki egymást mellett veszekedés nélkül 1 órát..ez felbasz.Már elnézést.Ezt akarom veled tisztázni..-vázolta fel röviden a történetét.

-Na most Harry..én ez ellen mit tudok tenni?

-Nem is biztos,hogy a te hibád..csak gondoltam közlöm veled,hogy én ezt már nem bírom..-fakadt ki.

-Hidd el,hogy én ha ez ellen tudnék tenni már rég tettem volna..

-Csak oldjuk meg..-szó szerint belém SZÚRTA a zöld szemeit.

-Majd vissza fogom magam.-mosolyogtam rá.

-Sikerülnie kell..a másik.Biztos szeretnéd tudni,hogy mi történt tegnap?-kérdezte már boldogabban..sőt..szó szerint sírt a nevetéstől.

-Hát..hogy a közel jövőben ne érjenek meglepetések.-rohadtul kíváncsi vagyok,hogy milyen idiótaságokat műveltem.

-Na figyelj...-kezdett bele.

LESOKKOLTAM.KOMOLYAN.Igen arra még emlékeztem,hogy iszogattunk..eléggé rendesen.Aztán jöttek a bonyodalmak..miután teljesen kiütöttem magamat Harry próbált visszafogni hogy ne szaladjak be a tömegbe keresve Louis-t.Nem sikerült neki..befutottam a tömeg kellős közepébe és ordibáltam Louis nevét..aki állítólag mellettem állt.Mikor végre felfedeztem,hogy mellettem van és megtaláltam a nyakába borultam és összeestem.Végül összeszedtek a földről és visszavittek Harry-hez..ahol szegény Louis arcába másztam mintha valami érdekeset találtam volna ott.Amikor leállítottak akkor Harry arcába másztam bele majd elkezdtem cseszegetni a haját.(Hát na..gondolom beindultam a fürtjeire) akkor Harry nem bírta tovább felállt és hozott magának piát.Majd állítólag kiakartam menni a teraszra..a klub teraszára.Ahol megláttam egy medencét ami a klubhoz tartozott.Odafutottam és akkor kértem meg Harry-t hogy tegye el a telefonomat..(ami aztán nála is maradt) mert beleakartam ugrani a medencébe.Végül addig addig balfaszkodtam a medence szélénél (mivel Harry a kezemnél fogva ráncigált,hogy ne nee mert vizes leszek) hogy a karomról a karkötő beleesett a vízbe.Akkor ott elkezdtem hisztizni,hogy már pedig bemegyek mert a karkötőm kell.Így hát fogtam magam és felhúztam a ruhám..( amikor ezt mesélte Harry éreztem,hogy ennél mélyebb nincs..pedig lesz.) és bementem érte.Csurom vizesen jöttem ki a vízből mert természetesen lesüllyedt az aljára a karkötő.Állítólag ameddig nem szárították meg a ruhámat Harry pulcsijában parádéztam és Lou melegítőnadrágjában amit a buszról szedtünk.Hisztiztem azért is egy sort,hogy senki nem akar velem lenni és hülyéskedni amikor Niall oda jött hozzánk és elkezdett ölelgetni meg felemelt.Liam szedett ki a karjaiból.Egy darabig kérleltem Harry-t hogy menjünk vissza a teraszra majd beadta a derekát és kimentünk..ott leültünk a napozóágyakra és Harry próbált belém egy kis életet lehelni..nem félt azt se elmesélni,hogy elvileg az ölébe hajtott fejjel aludtam el..

De a végére megint felpörögtem és csak hülyeségeket akartam csinálni..elfutottam a fiúk elől majd amikor beértek Liam a hátára kapott és felvonszolt a buszra.Ez volt hajnali 4-kor..és akkor mentünk el Louis és Harry lakására..aztán felébredtem.

-URAMISTEN!-kaptam a szám elé a kezem.

-Nagyon vicces voltál.-röhögött Harry.A kedvencem az volt mikor hisztiztél a medence mellett,hogy kell neked az a bőrkarkötő.Tényleg hol van?-kérdezte.

Miért érdekli,hogy hol van?Nem mindegy?

-Az ékszeres dobozomban.-közöltem.Harry..sajnálom.-sütöttem le a szememet.

-Semmi gond..előfordul.-mosolygott rám.

-Amúgy..utána kiöltöztetett fel?-éreztem,hogy elvörösödök..irigylésre méltó színem lett.

-Magadtól öltöztél fel..

-Huhh..-fújtam ki a levegőt.

-LOREEEEEN!-hangzott lentről anyu kiabálása.

-Ahh...várj egy kicsit lemegyek hozzá.-mondtam majd kimentem az ajtón és le a lépcsőn.

-Tessék?-ültem fel a konyhapultra.

-Ki ez a rendkívül helyes fiú?-nézett fel de az arca csupa liszt volt.

-Harry..-közöltem vele mintha tudná,hogy ki Ő.

-Harry? Igeeen,teljes név?-próbálta kihúzni belőlem.

-Harry Styles.-nyögtem ki.

-Ő..véletlenül nem az az együttes tagja akikkel most Cameron dolgozik?

-De anya..véletlenül pont Ő.-mosolyodtam el.Egyéb kérdés?

-Nincsen..de majd mesélj.-kacsintott rám.

-Hogyne.-nevettem el magam.

Amikor beléptem az ajtómon Harry értetlen fejjel állt előttem.

-Ez te vagy?-nyújtotta fel azt a fényképet ahol épp cigizem és vodkás üveggel 'pózolok' közben Mark nyakában lógok és eléggé 'jól éreztem' magam..

Soha nem éreztem még ehhez foghatót...ott helyben meghaltam volna legszívesebben.